A szenvedés értéke

 

Homíliájában a főpásztor kiemelte, hogy a betegségről és a halálról manapság már nem szokás nyíltan beszélni. A felnőttek felelőssége, hogy kiteljesedett, örömteli módon segítsék a fiatalok felnőtté válását, és alázattal s egyben a következő nemzedékek és a másik ember életéért érzett segítőkész szeretettel szóljanak a szenvedésről, az életről és a halálról. Ha ezt jelenti a felnőtt ember kiteljesedése, akkor megvan az értéke és a szépsége a szenvedésnek, a betegségnek és a „szép” halálnak is, amellyel az ember elfogadja azt, amit a Gondviselés kínál neki.


 

A bíboros beszédében hangsúlyozta, hogy erre a nyíltságra mutatott példát II. János Pál pápa, aki a világ nyilvánossága előtt meg merte mutatni, hogy a beteg, szenvedő embernek is van ajándékoznivalója embertársai számára. S ezt a példát állítja elénk XVI. Benedek pápa is, aki éppen a betegek világnapján közölte az egyházzal és a világgal, hogy lemond Szent Péter utódának felelősségteljes tisztségéről. Szembenézett a betegséggel, saját fizikai erejének korlátozottságával, és az egyház iránti szeretetből még távozásának napját, február 28-át is megjelölte, hogy ezzel se okozzon senkinek kellemetlenséget vagy bizonytalanságot. Megmutatta, hogy az emberi nagyság a betegséggel szemben is ajándék és erősítés tud lenni az egészségesek világa számára.

Ha hasonló érzülettel és tisztelettel tekintünk életünk e rendkívül lényeges állapotára, ez a szemlélet erőt és méltóságot ad, amely visszahat egészségben élt hétköznapi életünk hangulatára is – zárta szentbeszédét Erdő Péter.

Fotó: Cser István