A Szentlélek örömében
Fotó: Lambert Attila

 

Ezen a március végi napon szürke köd vette körül a tihanyi apátsági templomot. A sűrű esőben gyalogosan és autókkal érkeztek a hívek a nagycsütörtöki szertartásra Udvarditól Vászolyig az egész környékről, s az apátságban lelkigyakorlatozók az ország minden részéből. Különleges alkalomra gyülekeztek. Ezen a napon ünnepelték Mihályi Jeromos perjeli szolgálatának kezdetét. A közösség által február 17-én elöljáróvá választott fiatal bencés szerzetes ez alkalommal mutatta be első perjeli miséjét.
Vele ünnepeltek családtagjai, köztük édesanyja, győri bencés osztálytársai, barátai, munkatársai, a monostor lelki közösségéhez kötődő öregdiákok, valamint hívei Balatonszőlősről, ahol lelkipásztori szolgálatot végez.
A ministránsok vezette menet a bencés közösség tagjaival vonult be a templomba. Tizenhárom lépcsőfok vezet a Magyarországon ritkaságnak számító megemelt szentélybe, amely alatt a királykripta található, I. András és Dávid herceg nyughelye.
Az elöljárói szolgálata kezdetét ünneplő perjel az utolsó vacsora termében lejátszódó események kapcsán fogalmazta meg, mit tanít Jézus, s mind­ez miként határozza meg számára a szolgálat fogalmát.
„A liturgia időtlensége révén az utolsó vacsora termébe lépünk be, és találkozunk Krisztussal. Két olyan esemény történik ott, amely alapvetően változtatja meg Isten és ember, ember és ember kapcsolatát. Jézus a lábmosással és az Eucharisztiát nekünk adó utolsó vacsorával arra az alapvető isteni szeretetre tanít, amelyre az emberekkel való kapcsolata, Isten országa és Egyháza épül. Olyan példát ad, amely összekapcsolja a velem és mellettem élő emberek, valamint a velem és mellettem élő Isten szolgálatát.”
„Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát!” – idézte fel a krisztusi gesztust Jeromos atya. Mit jelent megmosni a másik ember lábát? Mit jelent a szolgálat a mindennapokban? Mit jelent igazán szeretni? – ezeket a kérdéseket tette fel. Azt az általános emberi tapasztalatot fogalmazta meg, amit mindannyian megélünk: szolgálni és szeretni lemondással jár. Ez azonban nem jelentheti személyiségem feladását, és személyes kibontakozásom sem áll szemben a másik érdekével. Sőt, személyiségem megtalálása és kibontakozása éppen akkor valósulhat meg, ha képes vagyok odaajándékozni az életemet. Az ember elméletben talán tudja ezt, de a kérdések – Mit fog gondolni rólam a másik? Milyen hátrányok érnek emiatt? – mégsem engedik nyugodni – mutatott rá a perjel. S ha félelemből határozok a szeretet mellett, vagy ha a hatalom vágya vezet a döntéseimben, akkor nem vagyok szabad. Szent Benedek regulájából idézve hangsúlyozta: a Szentlélek örömében meghozott áldozat az igazi. „Az öröm mutatja meg, valóban szeretettel hoztam-e áldozatot.”
Az új elöljáró Jézus példáját állította elénk: „Amikor Jézus megmossa tanítványai lábát, és önmagát adja nekünk a kenyér és a bor színében, áldozata legnagyobb jelét adja.” Küldetésül is ezt hagyja ránk: tanúságot kell tennünk arról, hogy a krisztusi szeretet minden konfliktus ellenére megvalósítható és felmutatható. Ebből a szeretetből merítve vagyunk képesek a szolgálatra. Jeromos atya arra buzdított, induljunk el mi is a szolgálatnak ezen az útján. „Vegyük fel keresztünket, és életünk minden napján vállaljuk az áldozatot embertársunkért!”
A szentbeszédet a lábmosás szertartása követte. Az új perjel először a bencés közösség tagjainak lábát mosta meg, majd a hívek közül kiválasztott férfiakét.
A liturgia végén Mihályi Jeromos köszönetet mondott Korzenszky Richárd leköszönt perjelnek a monostor újraindításáért és azért a virágzó életért, amelyet vezetésével a tihanyi bencés közösség megélhetett az eltelt huszonnégy évben.
A szertartás végén Kor­zen­szky Richárd Rónay György Olajfák éjszakája című versét olvasta fel, amelyet az apátsági templom kórusának éneke kísért.
Tihanyban ma kilenc örökfogadalmas szerzetes és egy novícius él. A közösség szolgálata alapvetően a vendégek, a turisták és a lelkigyakorlatozók fogadása, a környék falvainak lelkipásztori ellátása, s emellett a fizikai munka: teakészítés és gyertyaöntés.
Jeromos atya külön köszöntötte a szentmisén részt vevő Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárt; Virág Zsoltot, a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biz­tost; Polgárdy Imrét, a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökét; Bozó Tibor dandártábornokot, valamint a környékbeli települések polgármestereit. A szentmisén részt vettek Hafenscher Károly és Gabnai Sándor evangélikus lelkészek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.