A keresztény közösség öntudatosabb része nagy reményeket fűzött a jubileumi évhez. Nemhiába várta tőle, hogy ha a nyugati keresztény hittestvérei nagyobb számban zarándokolnak az apostol emlékhelyeire, felfigyel a világ az ő helyzetükre is. Talán a keresztények egy része bátorságot is merít ebből. Luigi Padovese püspök, a törökországi püspöki kar elnöke nemrég megjelent nyilatkozatában ugyanis arról számolt be, hogy 1927-ben Törökországban még a lakosság húsz százalékát tette ki a keresztények száma, ma azonban – becslések szerint – csupán 0,15 százalék lehet ez az arány. A főpap szerint sokan vannak a „Nikodémus-keresztények", akik nem merik nyilvánosan megvallani hitüket. Az ország északi részén nagyobb a félelem, mint délen, Isztambul és Izmir környékén. A katolikusok számát 25-30 ezerre becsülik, de pontosan senki sem tudja. Kappadókiában például a püspök szerint a keresztények nagy számban élnek, de egyetlen templomuk sincs. A hatóságok, rendőrség újabban jobban biztosítja a keresztények jogait, de mindenütt vannak olyan hivatalnokok, akik szerint „jó török csak szunnita muzulmán lehet”. A tarsusi Szent Pál-templom még mindig múzeum. Katolikusok és ortodoxok küzdenek azért, hogy ismét templomként lehessen használni. Ezt a vallási türelem próbakövének tartják. A hatóságok pedig keresik, ki lehet illetékes a döntésre? Lehet, hogy a márciusi önkormányzati választások közeledtével lesz csak megoldás Tarsusban?
