Szent Klára Assisi szülötte volt, ugyanúgy mint Ferenc. Szintén előkelő, nemesi családból származott, ezért döntése, hogy követni akarja Ferencet, nagy felháborodást váltott ki környezetében. Ahogy életrajzai is megemlítik, a tizennyolc éves lány a barátnőjével együtt szökött el otthonról, hogy 1211-ben, az akkor a városban prédikáló Ferenchez csatlakozzon. Az ő útmutatása alapján először a bencés apácák kolostorában éltek, majd 1215-ben Klára külön rendet alapított Szent Ferenc lelkisége alapján. Ő volt az első nő, aki követői számára regulát írt – ahogyan ő nevezte, a „szegény nővérek rendjének”. A nővérek a szemlélődő életmódot követték, a szüzességi és az engedelmességi mellett olyan szegénységi fogadalmat is tettek, amely szerint semmit sem birtokolhattak – sem egyénileg, sem közösen. A mindennapi megélhetésüket koldulva kellett megszerezniük. Klára 1253-ban halt meg, s már 1255-ben szentté avatták.
Magyarországon már Klára életében megjelentek az első klarissza apácák, 1239-ben Nagyszombatban létesítették első kolostorukat. 1297-ben Pozsonyban, 1334-ben Óbudán, 1340-ben Nagyváradon, később Kolozsváron, Budán, Pesten és Zágrábban telepedtek le. Hagyományosan a magyar klarissza kolostorokban nevelkedtek a főúri családok lányai. A rend nevéhez fűződik számos magyar nyelvű kódex, mint például a Jókai-, a Nádor-, a Simor- vagy a Tihanyi kódex. Mindemellett a kolostoruk környékén élő szegényekkel is ők foglalkoztak. A rend virágzó, magyarországi életének II. József 1782-es feloszlató rendelete vetett véget. A rend csak 1995-ben érkezett újra hazánkba. Az újraalapítás során, a francia „Le Rameau de Sion” (Sion ágacskája) nővérei munkája nyomán jött létre a szécsényi kolostor 1995. augusztus 12-én. A „Szécsény ágacskája” monostor a hazánkban élő közösség központja.
A kolostorban ma is laknak francia nővérek, akik a hazájukból érkező megújulás képviselői. Egy francia szerzetesnő, Szentháromságról nevezett Marie-Paul nővér 1979-ben a lotaringiai Sion-dombon telepedett le két másik társával. Ezzel olyan megújulás kezdődött, amely tulajdonképpen radikális visszatérést jelentett a Szent Ferenc-i lelkiséghez, Klára eredeti regulájához. Itt, a Sion ágacskája remeteségben gyűjtötte maga köré Marie-Paul nővér az első magyar nővéreket. A magyarországi nővérek is az 1989-ben egyházilag is jóváhagyott rameau-i „Élet Statútuma” szerint élnek. Klárához hasonlóan úgy tekintenek az élet minden egyes pillanatára, mint a megfeszített Krisztussal való egyesülés útjára. Monostoruk nyitott minden arra járó számára: a nővérek, akik naponta több órát töltenek imádsággal, rendelkezésére állnak mindenkinek, akár együtt imádkozásra, akár lelki beszélgetésekre. Az alapokhoz való visszatérés azt is jelentette, hogy radikálisan megélik a szegénységet, ahogy annak idején alapítójuk is tette.
