A történet egy egyszerű találkozásból indul. Jézus fáradtan ül Jákob kútjánál, amikor odajön a szamariai asszony, és beszédbe elegyednek. Beszélgetésük közben az élő vízre terelődik a szó. Az asszony félreértelmezi ennek jelentését, azt hiszi, hogy Jézus csak friss vízről beszél. De ő megmagyarázza neki, hogy sokkal többről, a kegyelemről van szó. Erre az asszony már vágyódik az élő víz után, hogy ne kelljen többé szomjaznia. Igen ám, de ehhez valami töb-
bet is kell teljesítenie, rá kell döbbennie bűnös életére. S a tanítás folytatódik az igazi imádságról, amely nem kötődik helyhez és időhöz. Végül aztán a beszélgetés eljut Jézus messiási mivoltának felismeréséig. Mivel ekkor a tanítványok megzavarják a társalgást, az asszony elmegy a városba, és elhíreszteli, hogy Krisztussal találkozott. S az ő szempontjából itt van a történet csúcspontja, mert „sokan hittek benne (Jézusban) a szamariaiak közül, az asszony szavára” (Jn 4,39).
A hit kialakulásának és kiteljesedésének teljes útja benne van a történetben, amely mindenki számára tanulságos lehet. Isten közeledik az emberhez, személyválogatás nélkül, nem számít, hogy valaki „szamariai”, vagy bármilyen más. ő a kezdeményező a hit kegyelmének ajándékozásával. A hitet táplálni kell, mert különben kiszikkad, s erre legjobb az „élő víz”, a Szentlélekkel való kegyelmi kapcsolat. Hogy élő legyen Istennel a kapcsolatunk, meg kell tisztulnunk bűneinktől, melynek alapja a bűnök belátása és megbánása. A megtisztított lélek már az imádság magasabb régióiba tud emelkedni, ahol „lélekben és igazságban” (Jn 4,23) lehet élő kapcsolata Istennel. S mindebből fakad a tanúságtétel. Hogy az ember Istennel való kapcsolatát és annak gyümölcseit ne önző módon elrejtse, hanem mások felé is hirdesse, hogy az ő javukra is szolgáljon.
Jézus még a feltámadása előtt vezette „a szamariai aszszonyt a benne való hitre”, aki „most a mennyei örök életnek örvend”. Mi már a húsvét fényében látjuk annak igazságát, „hogy ő valóban a világ Üdvözítője” (Jn 4,42). De hogy részesei lehessünk húsvéti misztériuma teljességének, ahhoz gyarapítani kell hitünket, gazdagítani tanúságtevő életünket.
