A strukturális bűn álnok hálója

Ám sajnos a rossz is túlnyúlhat rajtunk, és másokat is bűnre ösztönözhet. Ez az úgynevezett strukturális bűn: amikor az egyéni bűnök összeadódnak, megszilárdulnak a társadalomban, és másokat is bevonnak a bűnbe. Ilyen lehet például a tartós előítélet, a rasszizmus, a megfojtó kamatszedés, a gyermekellenes korszellem, a tartósan rossz munkamorál vagy adómorál, a szexuális lazaság, a bebetonozott kizsákmányolás, az öngyilkos életvitel mintája és még folytathatnánk a sort. A rossz rendszer szinte automatikusan hat: az egyén nem a nulláról kezdi morális cselekvését, hanem egy eleve bűnre hajlító struktúrában. Ha nem lehet megélni becsületes munkából, akkor a rendszer szinte maga „hajlítja” az egyént a kisebb-nagyobb csalás felé. Ha mindenki könnyelműen viszonyul a szexualitáshoz, akkor a korszellem szinte ösztönöz a hasonló cselekvésre. Ha elburjánzik a médiában az erőszakos vagy öngyilkos konfliktusmegoldás ábrázolása, akkor sokak nyúlhatnak ehhez a mintához. Ha a fiatalkorú túl könnyen jut alkoholhoz, dohányhoz, droghoz, akkor a rendszer maga csábítja ezeknek az élvezeti cikkeknek a fogyasztására. A cselekvő egyénnek okosan számolnia kell ezzel.


A strukturális bűn elleni küzdelem nem egyszerű. Nyilvánvaló, hogy ha a struktúra személyes tettek megszilárdulásával jön létre, akkor mindenekelőtt a személy szintjén kell küzdeni ellene. Mindenkinek meg kell fontolnia, hogy cselekedeteiből milyen hatások indulnak ki. Milyen szokásokat „rendszeresít” a családjában egy családapa? Milyen rossz szokásokat építünk ki egy munkahelyen? Hol és hogyan járulok hozzá én magam ahhoz, hogy rossz struktúrák alakuljanak ki a társadalomban? Miféle helytelen mentalitást állandósítok a közösségemen belül a viselkedésemmel? Persze túl sokat várnánk el az egyéntől, ha minden felelősséget az ő vállára helyeznénk. Kolumbiában nem elég, ha az egyén tiltakozásul kijelenti: ő nem akar kokacserjét termeszteni. Az igazságtalan bérrendszer, az agresszivitást sulykoló média elleni küzdelemben, a szexuális szabadosságot elfogadottnak tartó társadalomban az egyén ellenállása kevés: rendszerszintű változtatásra van szükség. Amikor a cselekvő egyén felméri a struktúrák erejét, és felismeri, hogy nem légüres térben cselekszik, akkor belátja, hogy érdeke részt venni a társadalmi folyamatokban. Ekkor kezd el komolyan politizálni, tudatosan vásárol magyar árut, odafigyel a munkahelyi morálra, számlát ad és kér, s ha kell, tud utcára vonulni, tiltakozni, sztrájkolni. Ráébred arra, hogy a jó életvezetéshez nemcsak önmagán kell dolgoznia, hanem a struktúrákon is.

 

A katolikus egyház számos szociális enciklikája, pápai írása hívja fel a keresztények figyelmét arra, hogy a szeretet rendjét ne csak kicsiben, de nagyban is igyekezzenek megvalósítani. Krisztus nagyban is megváltott minket!

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.