Vámbéry sántán járta be KeletÁzsiát, hároméves korában ugyanis bal lába megbénult. Rendkívüli tehetségét korán felismerték, s jóakaratú emberek segítették, hogy tanulhasson. Számos idegen nyelvet elsajátított, de leginkább a török kultúra keltette fel érdeklődését. A pesti egyetemi könyvtárban ismerkedett meg Garay Jánossal, majd rajta keresztül Vörösmartyval és Arany Jánossal is kapcsolatba került. Amikor Vámbéry egyetemi professzor volt, Arany pedig a Magyar Tudományos Akadémia titkára, gyakran sétáltak együtt a Duna-parton.
Konstantinápolyba Eötvös József báró anyagi támogatásának köszönhetően utazott 1857-ben, itt jelent meg első nagyszabású munkája, a török–német, német–török szótár. Vámbéry szunnita dervisnek öltözve, Rasid Effendi néven bebarangolta Közép-Ázsia sivatagjait. Megfigyeléseit több tanulmányban rögzítette. A Dervisruhában Közép-Ázsián át című könyvében a térségben lakó népek társadalmi és politikai viszonyairól, jelleméről, erkölcseiről és szokásairól számol be. Elmélete, mely szerint a magyar nép török eredetű, nem aratott sikert az Akadémián. Később Xántus Jánossal, Hunfalvy Jánossal együtt részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, melynek 1889 és 1890 között elnöke is volt.
Száz esztendővel ezelőtt, szeptember 15-én halt meg, sírja a Fiumei úti temetőben található. A dísztelen márványlapon olvasható felirat is egyszerű, szinte semmit nem árul el e rendkívüli tehetségről: Vámbéry Ármin 1832–1913. Ázsiakutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
