Olyan személyiség volt, akit észre kellett venni. Sokan éppen ezért tekintettek rá kissé értetlenül. Egy pap, aki nagyszerű futballista, aki autóbuszt, teherautót és repülőgépet vezet, aki igazi macsó-férfi kiállású, aki visszatérő szereplője volt a rádiónak és a televíziónak. Templomépítésbe kezdett Gazdagréten, olyan egyházi épületegyüttest álmodva az autópályára néző domboldalra, ahol az elmélyült lelki élet, a sport, a fiatalok és az idősek egyaránt helyet kapnak. Tárgyalt, mosolygott, energiája kimeríthetetlen volt. Határozott, olykor lehengerlőnek tűnő személyiségével olyanokat is meg tudott szólítani, meg tudott nyerni Isten és az egyház ügyének, akik egyébként aligha gondolkodtak volna el azon: vajon mi is a keresztvetés mélyebb értelme? László atya ismerte a korszellemet, s ennek tudatában kereste és találta meg, ferences derűvel, korszerű cselekvésmódokkal és szavakkal, hogyan közvetítheti a krisztusi igazságot abban a világban, amelyben élni hivatott. Nem keseredett el a sok gyarlóság, rossz, hitetlenség és önzés láttán, az a dolgunk – mondogatta –, hogy kovászként, a föld sójaként beleöntsük az isteni szépséget. Azt a szépséget, amely maga az Igazság. Szerette maga körül az embereket. Voltak, akik kissé félreérthetően úgy fogalmaztak, szüksége volt egyfajta „udvartartásra”. Igen! László atya mindig csak közösségben tudott élni. Kellettek neki a barátok, a hívek, minden ember közelsége, a „szeresd felebarátodat” szellemében. Ugyanakkor nagyon keményen ítélte meg az embereket. Nem szerette a kishitűséget, az elbizonytalanodást, az álságosságot és hamisságot.
Amikor műtétje után beszélgettünk, nevetve említette: fölébredve az altatásból, látóterében fényességet látott, a kórterem fénycsöveit, de a tartócsavarok rozsdásak voltak. Ez még nem lehet az örök élet, gondolta, hiszen ott nem rozsdásak a csavarok! Igen, ott nem rozsdásak a csavarok – s Te, László atya most már ismered a rozsdamentes világot. Amit elkezdett, az Angyalok temploma, beton és tégla szerint félig készen áll a gazdagréti domboldalon. Valaki bizonyára majd folytatja. Te pedig, László atya, lélek szerint segédkezel tovább az építkezésben.
Lipp László atyáért szeptember 4-én, 15 órakor szentmisét mondanak a gazdagréti templomban, majd a templom kriptájában kerül sor temetésére
