A fenyőfa színe, mint tudjuk, mindig zöld, esetleg kékesszürke, de hogy rózsaszín legyen, az nem lehet. Pedig most mégis. Gross Arnold életmű-kiállításán, a Szép utcai galériában, rendhagyó módon, egy egészséges rózsaszín karácsonyfával lepték meg a látogatókat. Alatta a mester grafikáival díszített ajándékdobozok, egy minikastély kivilágított makettje és nem utolsósorban egy kisvasút, amely vidáman szalad az egész karácsonyi installáció körül. Ez a látvány fogadja a nem csupán töltött káposztára, hanem kulturális értékekre is éhes közönséget, ha veszi a fáradságot, és elzarándokol a Széphárom Közösségi Tér galériájába.
Gross Arnold már ránézésre sem látszott hétköznapi embernek. Mókás külsejű figura volt égnek álló, sűrű hajával, elég nagy orrával, karikatúraszerű megjelenésével. Úgy tűnt, mintha csak egy nagyra nőtt gyerekkel lenne dolgunk. Pedig nagyon is felnőtt volt, csak éppen még idősebb korában is szeretett játszani. Ha élne, mostanában lett volna 90 éves. Egész festői, de főleg grafikai alkotásokból álló életművét átjárja, átitatja egyfajta derű. Elnézve a szivárványosan színezett rézkarcait, nagyméretű festményeit, plasztilinből mintázott, színezett kis figuráit, minden színtiszta optimizmust sugároz. „Annyi baj, gond, bánat és szörnyűség vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni” – ez volt az ars poeticája.
Mi tagadás, kissé félve indultam el a megnyitóra. Azt hittem, tudom, mire számíthatok. Ám a rengeteg alkotás, ez a legalább száz rézkarc, a festmények és a rajzok, amelyek az indulástól kezdve bemutatták egy egész életút kiteljesedését, igazán kellemes csalódást okoztak. A meglepetés erejével hatott rám a rendkívüli sokszínűség, ez a gazdag fantáziavilág. „Van az úgy, hogy az ember szeretne máshol lenni, más világban, más korban, más évben, más városban. Amikor belépünk ebbe a kiállítótérbe, van esélyünk arra, hogy egy másik világba jussunk. Különösen akkor, ha ennek a világnak a mestere, képzőművésze Gross Arnold. Abból a nagy, sötét szürkeségből, ami odakint van, a nagyvárosi zajból most megérkeztünk ebbe a mesevilágba. Gross egész művészete egy alternatív, párhuzamos fantáziavilág konok, dacos, elszánt építése. Szerepet játszik, jelmezt húz, színpadot rendez be. Önarcképeiből egy egész sorra valót mutatunk be. Gross ezeken is szerepet játszik, önironikus szerepet: hol madárijesztőként, hol emberként, hol éppen varjúként ábrázolja magát. Az önirónia, a groteszkkel kevert humor nagyon jellemző rá. Minden képe színpad. Gross, ha tehette volna, a művészet köztársaságában szeretett volna élni. Egy olyan világban, amelyben a művészet a meghatározó” – mondta megnyitóbeszédében Révész Emese művészettörténész.
Gross Arnold Erdélyben, Tordán született, 1929-ben. Édesapja festő és rajztanár, s ő volt az első tanítómestere is. A fiatal Gross 1946-ban jött Budapestre. Először az Iparművészeti Főiskolára járt, majd a Képzőművészetin folytatta a tanulmányait. Mesterei Hincz Gyula, Konecsni György, Koffán Károly és Kádár György voltak. 1953-ban szerzett diplomát. Megismerkedett a sokszorosító grafika, a rézkarc technikájával. Azokban az években kötött barátságot Kondor Bélával, aki az 1970-ben rendezett kiállítását megnyitotta.
„Képei világát kiterjeszti a harmadik dimenzióba is. Ezen a kiállításon nemcsak rézkarcokat látunk. Installációkat is épít, saját otthonának háromdimenziós mesevilágát jeleníti meg a kiállítótérben, a modellvasúttal, a karácsonyfával vagy ezekkel a különleges festményekkel, amiket itt láthatunk. A Buda Penta Hotel két képe vagy az egykori Intercontinental Szálló számára készített, nagy méretű festménye eddig még sehol sem volt látható. Színjáték ez, amelynek a középpontjában mindig az ünnep állt. Hiszen kettős ünnepet ülünk: egyrészt Gross születésnapjára emlékezünk, másrészt itt van a karácsonyfa a kiállítótér közepén, megidézve a közelgő karácsonyt. Az ünnep rítus. A fa szimbolikus, a keresztény mártírium fája, s világfa is, mely összeköt földet és eget. Földíszítjük díszekkel, hogy fényességet adjon nekünk. Szép ruhába öltözünk mi magunk is minden ünnep alkalmával. A szép ruha is jelmez, amivel megadjuk a tiszteletet ennek a rítusnak. Gross a színezéssel nem csak egyedivé teszi a rézkarcait, hanem valószínűtlen, napsütéses, szürreális színpompával alkotja meg a képeit, amelyek azután hihetetlen derűt sugároznak. Színt, fényt visz a világba. A díszítés is az ünnep része: földíszítjük az ebédlőasztalt, a karácsonyfát, és Gross is földíszíti a képeit. Úgy szövi a képi motívumokat, mintha csipkét szőne” – hallhattuk a megnyitón Révész Emese művészettörténésztől.
(A kiállítás 2020. január 31-éig látogatható, keddtől péntekig 10 és 18 óra között, szombaton 10 és 14 óra között a Széphárom Közösségi Tér kiállítótermében: Budapest V. kerület, Szép utca 1/b.)
