A keresztény középkorban Mária-szimbólumként tartották számon. Megannyi tulajdonság, amelyek többsége a remény jelévé avatja az örökzöld balzsamfüvet, amelynek néhány magját ajándékozta az új országgyűlés képviselőinek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Azt kérik tőlük, ültessék el, s gondozzák a kis növényt, amely arra emlékeztetheti őket: keressék a szükséget szenvedők segítésének lehetőségeit. A magok mellé levelet is kaptak a parlament tagjai: az egyéni képviselők a gondjaikra bízott körzetben romboló nyomor egy-egy konkrét példájáról olvashatnak benne, ösztönzést kapva, hogy lépjenek közelebb a mindennapi élet nemegyszer kétségbeejtő valóságához, ami cselekvésre ösztönözheti őket. „A szegénység mindig valaminek a hiányát jelenti. Azt hihetjük, ha pénzt és élelmet adunk, majd jobb lesz. De ez nincs mindig így. Magyarországon nagyon sok olyan család él, amelyet összeroppantott a szegénységnek az a szintje, amelyet a magyar nyelv nyomornak hív – mondja Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. – A nyomorban nincs cél, jövőkép, kilátás, összetartás, és ijesztő a hangja. A nyomorban tengődő ember nem tud már kérni, nem tud megfelelni, s ha mégis kér, lehet, hogy agresszívan teszi. Hogy jól értsük, nagyon közel kell menni a problémához, amit magától senki nem tesz meg. Jobban illik az eleganciához, ha az ember olvas, kiműveli magát, és azután beszélni tud a témáról. Arra próbáljuk rávenni a képviselőket, hogy jöjjenek velünk, ismerjék meg a nyomor szagát, hangját, és próbálják meg nem félreérteni. A beleérzés segítségével hetek alatt nagyobb utat járhatnak be, mint amire az intézményes szociálpolitika évek alatt képes. Hisszük, hogy az emberi utak rövidebbek. Ha a nyomorra vagy például a jelzálogválságra nem reagál jól az ország, évtizedekre bebetonozzuk magunkat a megszűnő családok világába. Nem lehet, hogy gondolkodó és érző emberek elfogadják, hogy csak statisztikai adatként kezeljük ezt a kérdést. Emberi életekről, hihetetlen drámákról van szó. Ha nem nézzük meg őket egyenként, nem tudunk jól válaszolni rájuk. Ha valahol nincs közlekedés, biztosítani kell, ha nincs munkalehetőség, oda kell vinni, és nem kell elhitetni a társadalommal, hogy ezek az emberek nem akarnak dolgozni. Nincs elég érzékenység bennünk. A hangja leszünk ezeknek az embereknek” – teszi hozzá Vecsei Miklós. A képviselőknek ajándékozott magok és a levél ingyenes, de nem olcsó megoldásokat várnak, s nem a könnyen kipipálható ügyek sorát akarják gyarapítani a feladók. Széteső családokról, játszani, s így majd dolgozni sem tudó, éhező gyerekekről van szó, akik csak az iskolában esznek, vagy olyanokról, akik azért nem járnak iskolába, mert nincs erre alkalmas ruhájuk, s van úgy, hogy hetekig nem öltöznek át. Nagyon sok olyan gyermek van, aki nem ismeri a vér szerinti apját, s akit egyedül nevel az édesanyja. Ezek a gyerekek talán sérültebbek, mint azok, akik koplalnak. A máltaiak érzékennyé szeretnék tenni a képviselőket: észre kell venniük, hogy a legmélyebb szegénységben élő emberek képtelenek segíteni önmagukon. Ha közelebbről megismerkednek a rájuk bízott emberekkel, elkezd működni a fantáziájuk. A szeretetszolgálat arra kéri őket, találjanak maguknak feladatot a nyomor elleni küzdelemben, hiszen ez ma Magyarország legnagyobb problémája. A máltaiaknak sokféle nehéz helyzetre van kipróbált megoldásuk, de tudják, széles körű összefogásra van szükség Magyarországon. A szeretet gesztusaira, amelyek olyanok az embernek, mint a nyitott sebre a balzsam. Erre emlékeztetnek a balzsamfű – a remény – magjai.
