A püspök beszédében kiemelte: az Egyház mindig reformra szorul. Ha ötszáz éve a Katolikus Egyház nyitottabb lett volna erre a gondolatra, akkor most nem lenne apropója a megemlékezésnek, mert az Egyházban reformáció nélkül zajlottak volna le a változások. Úgy tűnik, szükség volt a megújulásra, és mind a mai napig szükség van rá.
„Hálás vagyok azért, hogy a reformáció a nép nyelvén közreadta az Igét – mondta a főpásztor. – Hálás vagyok a történelem Urának, hogy szerette a katolikusokat is. A reformáció idején sokaknak kellett dönteniük arról, hogy a Katolikus Egyház körén kívül vagy azon belül akarják-e a megújulást. Számos szent életű katolikus az Egyházban megmaradva élte meg a reformot. Az elmúlt ötszáz évben túl sok időt töltöttünk egymás elleni kirohanásokkal. Túl sok sebet szereztünk és adtunk. Örülök annak, hogy az elmúlt ötven évben olyan pápák álltak a Katolikus Egyház élén, akikben volt kellő alázat és bátorság ahhoz, hogy bocsánatot kérjenek a történelmi bűnökért, amelyeket keresztény testvéreink ellen elkövettünk. A sebek csak akkor gyógyulnak a családban is, ha bocsánatot kérünk, és ha megbocsátunk. Enélkül nincs gyógyulás, nincs közös út.”
Varga László hangsúlyozta: „Csak a szeretet útján járható az egység. Több kell annál, mint hogy évente egyszer, a keresztény egységért tartott imahéten elmegyünk egymás templomaiba, és együtt ünnepelünk, imádkozunk. Nagy dolgok ezek, de többre van szükség. Szeretet kell, mindkét oldalon. Sem a Katolikus, sem a Református Egyház nem teljesítette még a küldetését. Sokkal többen vannak a falakon kívül, mint belül. Álmom és vágyam, hogy protestáns testvéreinkkel együtt evangelizálhassunk ebben a városban, ebben az egyházmegyében. Hosszú utat kell még megtennünk addig, de enélkül nem fog elterjedni az evangélium. A mennyei Atya azért választott ki minket, hogy hirdessük országának örömhírét” – mondta Varga László püspök a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten.
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
