Andrissal és feleségével, Icával indultunk a tározó felé. A körülbelül egy kilométeres út jobb oldalán csatorna, bal kéz felé hatalmas nyárfákkal szegélyezett erdő húzódik. Sajnos élénk szél fújt, a nyárfák mozgó lombjai között esetleg ott bujkáló füzikéket, légykapókat nehéz lett volna észrevenni. Nem is láttunk egyet sem. Zöld küllő kiáltott, majd két szajkó, azután egy fakopáncs repült át. A gát oldalában fehéren, sárgán és kéken pompáztak a virágok, felettük lepkék repkedtek, egy nagyon szép, égszínkék boglárkát Icának sikerült lefényképeznie. Később egy kéneslepkét láttunk, de az nem szállt le, továbbrepült. A csatorna egy sekély vizű kiöblösödésében szürkecankó állt. Andris ráirányította a teleszkópot, így, ha nem is teljesen tisztán, de én is jól láthattam. Ugyanott csörgő réce úszkált, de alig vett észre minket, elrepült. Erre szárnyra kapott a cankó is, és bánatosnak tűnő „tyű-tyű-tyű” hangját hallatva szintén elrepült.
A tározó nádassal kísért, hosszan elnyúló víztükör, néhány benyúló, iszapos félszigete ideális a parti madarak számára. Piroslábú, füstös és réti cankók között egy náluk kisebb billegető cankó is szaladgált. A tározó közepén, egy hosszú zátonyon több száz dankasirály ült. Néha felkavarogtak, fehér felhőként fordultak egyet, aztán újra leereszkedtek. Egy ilyen alkalommal vetési varjak repültek át közöttük. A fekete madarak, ha lehet, még feketébbnek tűntek a sok fehér sirály között. Az egyik kis félszigeten Andris kőforgatót vett észre. Magányosan keresgélt, Ica később egy másikat is felfedezett. Ez a tarka madár kisszámú, de rendszeres átvonuló Magyarországon, kedveli a tavak és más állóvizek szegélyeit. „Prü-prü” hangokat hallatva gyurgyalagok vadászgattak a magasban, egy drótvezetéken hosszú sorban seregélyek ültek. A gát másik oldalán, a rövid füvű legelőn sokfelé láttam mezei iringót. Ördögszekérnek is nevezik, mert amikor elszárad és leszakad a tövéről, a jókora tüskékkel teli növényt a szél messzire hengergeti maga előtt.
A vízen nagyon kevés récét láttunk. Egy kis csapat tőkés és néhány csörgő, illetve böjti réce, ez volt minden. A sekély részen kormoránok álltak, egyikük kitárt szárnyakkal szárítkozott, mögöttük egy kis fehér foltban kanalasgémek pihentek. Jókora zöld gyík szaladt a gát szélén, rezedalepke repült, s a vezetéken már egy tövisszúró gébics ült. A kirándulás végén mulatságos látványnak lehettünk szemtanúi. A túlsó parton, a nádszegély előtt egy róka jelent meg. A valószínűleg fiatal állat egyszerre csak kölyökkutyák módjára játszani kezdett, maga körül forogva a saját farkát kergette. Egy idő után megunta, és mint aki jól végezte dolgát, eltűnt a nád között.
