Rendezték az 1870 óta megoldatlan „római kérdést” és létrehozták Vatikánváros államot. A történet a messzi történelmi múltban kezdődött. A IV. századtól a pápák függetlenségét az Itália középső részén kialakult Pápai Állam biztosította. Ez a XIX. században negyvenkétezer négyzetkilométer kiterjedésű volt, és mintegy hárommillió lakossal rendelkezett. Amikor elérkezett az ideje a nemzetállamok kialakulásának, és előretört az „Italia unitá” (Egységes Olaszország) mozgalom, 1859-60-ban előbb az egyházi állam északi részét, majd 1870-ben Rómát is elfoglalták. Azóta a „római kérdés” abban állt, hogy a pápák és az egyház központi hivatalai függetlensége, nemzetközi helyzete rendezetlen volt.
Évtizedekre volt szükség, hogy a kezdetben súlyos sérelemként elszenvedett eseményekben egyházi részről felismerjék a gondviselés szándékát. A nagy kiterjedésű Pápai Állam ugyanis a polgári korban már egyre nagyobb világi, politikai tehernek bizonyult. A pápaság függetlenségét immár más módon kellett biztosítani. XI. Piusz 1922-1939-ig tartó pápasága alatt tizenegy konkordátumot kötött. Az ugyancsak 1922-ben hatalomra jutott Mussolini fasiszta rendszere is szükségessé tette a pápaság és az olasz katolikus egyház helyzetének biztosítását. 1926-ban kezdődtek meg a titkos tárgyalások Pacelli vatikáni jogtanácsos, a későbbi XII. Piusz és Barone államtanácsos vezetésével. 1929. február 11-én Pietro Gasparri bíboros államtitkár és Benito Mussolini miniszterelnök három szerződést írt alá. Az alapszerződésben az olasz állam elismerte a 0,44 négyzetkilométer kiterjedésű Vatikánváros állam függetlenségét. A második szerződés pénzügyi kérdéseket rendezett. A harmadik pedig Olaszországgal kötött konkordátum volt. Ez utóbbit huszonöt évvel ezelőtt, 1984-ben a zsinat szellemében módosították. A katolicizmus azóta nem államvallás Olaszországban.
A konkordátumot a fasiszta olasz kormány gyakran megsértette. XI. Piusz 1931-ben „Non abbiamo bisogno” kezdető enciklikájában keményen bírálta. A lateráni szerződések tehát nem jelentették a fasiszta rendszer támogatását. Sokkal inkább szolgálták a II. világháborúban és azóta is a világi hatalomtól immár megszabadult pápaság függetlenségét. Amikor azonban múlt decemberben a Szentatya látogatást tett Olaszország vatikáni nagykövetségén, rámutatott, hogy tiszteletben tartva az állam autonómiáját, az egyház feladatának érzi, hogy a társadalom java érdekében együttműködjék az állammal.
