A nyájas

 

mint sziklán vérnyom a vadászt. Ki engem

hallgat már bölcsőjében és tovább:

szándéka ellen is színig telik

szándékommal, s nem ád okot haragra.

Itt minden szívet én vettem magamra,

kezem között melengetem, és rátapad

nem-földi asszonyillat bélyege.

Itt minden lépést én vettem magamra,

alájagördül vérem szőnyege.

Árát megadtam. Örvendj, szökj virágba:

a kóbor széltől elragadtalak,

hogy tiszta szálból szőjjem a jövődet.

Sorsod vagyok, és sorsod az enyém.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..