A Nílus-parttól a Dunáig

 – Úgy tudom, hogy ókori és kora keresztény emlékek is előkerültek…

 

– Voltak kollégáim, akik őskori emlékeket is kutattak; újkőkori falvak nyomait dokumentálták. A földfelszínen hat-hétezer éves cserepek, kőeszközök hevertek mindenfelé, ahogy egykori használóik otthagyták. Az óegyiptomi fáraók korából több temető részletét tártuk fel. 2007-ben pedig egy kora középkori – részben már keresztény – település néhány házát-épületét, templomrészletét térképeztük fel, közvetlenül a Nílus-parton. A mai Szudán keresztény öröksége nagyon érdekes téma: a Krisztus utáni VI. századtól három nagy keresztény királyság jött itt létre, és a délebbiek egészen a XIV–XV. századig meg is tartották keresztény jellegüket. Csodálatos kőtemplomok és falfestmények maradtak meg. Don go lá – ban ma is dolgoznak lengyel kutatók.

 

Az 1964-es núbiai akciót követően az egyiptomi régészeti hivatal adományaként a Szépművészeti Múzeumba kerülhetett a feltárt anyag egy része. Gondolom, ma már nem engedélyezik műtárgyak elhozását…

 

– Ebben az esetben a szudáni kormányzat leletmegosztást hirdetett. A kampánnyal összefüggésben Lengyelországba, Nagy-Britanniába is vittek tárgyakat. Jelenleg Magyarországon is van néhány lelet, amelyet egyrészt tanulmányozásra, másrészt publikáció-előkészítésre hoztunk haza. A tárgyalások még nem fejeződtek be, de úgy néz ki, van lehetőség arra, hogy néhány tárgy véglegesen itt maradjon. A szudáni kollégákkal ilyen szempontból lényegesen könnyebb együtt dolgozni, mert például Egyiptomból mintákat, töredékeket sem lehet elhozni – még tudományos kutatás céljából sem.


Tervezi a visszatérést Szudánba?

 

 – Hosszabb távon mindenképpen szeretném folytatni az ottani kutatásokat. Különösen a Nílus-völgytől a Vörös- tengerig elterülő Keleti-sivatag területe érdekel. Neve ellenére ez valójában jórészt hegyvidék, ahol 1500–2000 méter magas csúcsok is vannak, a köztük lévő völgyekben pedig igen gazdag a vegetáció. Már az ókorban aranyat, drágaköveket bányásztak ott. Rendkívüli vidék, amelyről nagyon keveset tudunk. Az itt élő nomád törzs, a bedzsák kultúrája különösen izgalmas.

 

Váltsunk kontinenst! Itthon fő kutatási terepe, „állandó munkahelye” az egykori Aquincum, illetve az Aquincumi Múzeum. Folyamatosan zajlanak a feltárások, évről évre többet tudunk Pannóniáról, az egykori római településekről…

 

– A Budapesti Történeti Múzeum részeként egyik legfontosabb feladatunk a főváros régészeti örökségének gondozása. A rendszerváltozástól a 2000-es évek első évtizedének második feléig fejlesztések zajlottak a város különböző pontjain; Óbuda környékén is komoly építkezések folytak. Óbuda egy része tartozik közvetlenül Aquincum római emlékeihez: a jelenlegi Flórián tér „alatti” katonai táborhoz, illetve a Szentendrei út külső részén lévő – az engem közelebbről is érintő – polgárvároshoz. Az elmúlt tíz évben a leglátványosabb, legnagyobb munkám a gázgyár területén volt; a Graphisoft Park fejlesztésével kapcsolatosan nagy léptékű feltárások történtek. Kiderült, hogy itt, a Dunaparton egy hatalmas római kori temető húzódik. Az elmúlt száz évben már előkerültek innen kőemlékek, de azt nem tudtuk, hogy egykor akár több tízezer síros temető volt itt. 2005 óta egy részét, mintegy ezerötszáz sírt tártunk fel, sokban gazdag mellékletekkel… Az ókori város valószínűleg legnagyobb köztemetője lehetett. A talált anyag feldolgozása, publikációjának előkészítése jelenleg is tart.

 

Egy egyedülálló mécses is előkerült…

 

– Nem az említett temetőben, de szintén a polgárváros mellett. Egy baseballpálya építését megelőző munka során találtuk meg a földbe rejtett vas esz – közkészletet; az egyik edény alján volt ez a tenyérnyi nagyságú, bronzból készült, színházi maszkot formázó mécses. Ókori technikai bravúr, amely egykor két önállóan is tökéletesen működő részből állt. Az egyik fele került elő. Nagyon szép tárgy; valószínűleg a birodalom délebbi részén készült.

 

Mit gondol: Buda, Aquincum tartogat még meglepetéseket?

 

– Aquincum megmaradt emlékeinek töredéke lett feltárva. A hatalmas katonai tábor és az azt körülvevő település, a polgárváros, a hegyvidéki villaövezet, temetők… – óriási területről. Rengeteg hely van, amelyről tudunk, amelyet részben ismerünk, de kutatása-feltárása még várat magára. Ott van például a Hajógyári-szigeten a helytartói palota… Biztos, hogy Óbuda még nagyon sok meglepetést tartogat. A feladatunk kétirányú: az építkezésekhez, fejlesztésekhez kapcsolódó kárelhárító, leletmentő munkák és a szisztematikusabb, aprólékos kutatások.

 

Azok közé tartozik, akik küzdenek azért, hogy a Seuso-kincsek hazakerülhessenek…

 

– 1980 körül vitték ki külföldre a Magyarország területén eddig talált egyik leggazdagabb római kori leletcsoportot. Időközben ennek tizennégy darabja – plusz egy bronzüst – bukkant fel a nemzetközi műkincspiacon a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején. Tudvalévő, hogy a meggyilkolt Sümegh József ennél jóval több római kori tárgyat talált. Komoly bizonyítékok birtokában 1993-ban Magyarország hiába perelte vissza a Seuso-kincseket, elvesztettük a pert. A többé-kevésbé „forgalomképtelen” leletcsoport azóta valahol Angliában hever egy trezorban. Immár több mint húsz éve áll fenn e lehetetlen patthelyzet. Egyébként minden valószínűség szerint ehhez a tárgy-együtteshez tartozik az 1878-ban – ugyancsak Polgárdi környékén – talált négylábú ezüstállvány, amely a Nemzeti Múzeum gyűjteményében látható… Amikor néhány hete bejelentették, hogy a Nemzeti Bank harmincmilliárd forintot elkülönít a műkincs- visszavásárlási programra, a Magyar Régész Szövetség javaslatot tett arra, hogy próbáljuk meg rendezni a Seuso-kincsek státuszát is. Mi nem a tárgyak műkincspiaci áron való visszavásárlásáról beszéltünk, hiszen egyértelműen illegális módon külföldre került, magyar eredetű tárgyakról van szó. Azt mondtuk, hogy találjuk meg a peren kívüli megoldást, amellyel a kincsek hazatérhetnek. Ha Magyarország változatlanul fenntartja az igényét ezekre a tárgyakra, akkor lehet remény az „összegyűjtésükre” és egyszerre való bemutatásukra. A helyzet azonban egyre rosszabb lesz. Jelenlegi őrzője ugyan nem tudja értékesíteni a Seuso-kincset, de megvan a veszélye, hogy ezek a tárgyak szép lassan egyenként eltűnjenek, és beolvadjanak mondjuk Öböl-menti arab gyűjteményekbe. Javaslatunkat a Nemzeti Bank most visszautasította, de ettől függetlenül a Magyar Régész Szövetség elnökségének az a véleménye, hogy foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, napirenden kell tartanunk a Seuso-kincsek ügyét.

 

Nemrég egy kiállítást nyitott meg a Budapesti Történeti Múzeumban…

 

– Közvetetten kapcsolódik csak a régészethez, de szívesen hívom fel rá a figyelmet. Eltűnő Núbia címmel egy fiatal fotós, Lantai-Csont Gergely afrikai képei láthatók a Várban. Expedíciója szudáni részének én voltam a szakmai konzulense. Igazán látványos és izgalmas képanyag Szudánról, Núbiáról, az ókori emlékekről, illetve a Keleti-sivatag kultúráiról. Úgy érezheti az ember, mintha időutazáson venne részt.