Ternovszky Gergely az OCIPE igazgatója
A Jezsuita Európa Irodához kapcsolódva az Új Ember is fontosnak tartja, hogy ezen elgondolkodtató szempontok minél több emberhez eljuthassanak, ezért folytatásokban közöljük az Új Nemzeti Konzultáció kérdéseihez csatolt megfontolásokat.
1. kérdés: Vannak, akik azt javasolják, hogy a húsz főnél kevesebb embert foglalkoztató magyar vállalkozásoknak biztosítani kell az átalányadózás lehetőségét, mert így jobb eséllyel tarthatják meg alkalmazottaikat a válság közepette. Mások szerint nincs szükség a kis cégek ilyen módon történő megvédésére. Ön mit gondol?
Az OCIPE szempontjai:
Alapelvünk, hogy „a modern vállalkozói gazdaság hasznos elemeket tartalmaz” (Centesimus annus, 32.) Emellett „az állam feladata megszabni azt a jogi keretet, amelyen belül kialakulnak a gazdasági kapcsolatok, és köteles ily módon szavatolni a szabad gazdaság elsődleges feltételeit, egy olyan gazdaságét, amely feltételezi a felek bizonyos egyenlőségét, hogy egyikük se lehessen annyira hatalmas, hogy a többit valóságos szolgaságba vesse” (Centesimus annus, 15.).
Az államnak általában feladata a szabad, egyenlő gazdaság feltételeinek biztosítása, a kisebb vállalatok esélyeinek szavatolása. Fontos tudni azonban, hogy a foglalkoztatottak létszáma nem ír le kielégítően egy vállalkozást. Messze a legtöbb vállalat húsz főnél kevesebb embert foglalkoztat, s e vállalatok egymástól természetszerűleg nagyon különbözőek. Kizárólag az alacsony létszám kritériuma alapján való támogatás például az agráriumban a néhány embert foglalkoztató, nagy földtulajdonú gazdaságokat is segítené, nem csupán a kisebb vállalkozásokat. A létszám mellett elengedhetetlen más mutatók figyelembevétele.
2. kérdés: Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak. Mások azt mondják, nem kell segíteni a nyugdíjas korúakat, hogy a munka világában maradjanak. Ön mit gondol?
Az OCIPE szempontjai:
Alapelvünk, hogy „a szolidaritás valóságos és tényleges erkölcsi erény is; nem holmi érzelem és homályos együttérzés vagy felszínes részvét a sok közeli és távoli szenvedő ember iránt, ellenkezőleg, szilárd és tartós elhatározás a közjóért való fáradozásra, azaz a munkálkodásra külön-külön és együttesen mindenki javáért, mert mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A szolidaritás az alapvető társadalmi erények csúcsán helyezkedik el, mert az igazságosság dimenziójában kap helyet, és ez olyan erény, amely kiemelkedő módon irányul a közjóra, továbbá a felebarát javáért való munkálkodás dimenziójában van, evangéliumi értelemben készen arra, hogy „elveszítsük életünket” a másikért, ahelyett, hogy kizsákmányolnánk, a másikat szolgálva, ahelyett, hogy őt saját hasznunkra elnyomnánk.” (Az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma 193.)
Az állami költségvetést erősen terheli a magas arányú nyugdíjkifizetés, azonban ennek orvoslására e lépés nem célravezető, bevezetése további problémákat okozhat. Fontos tudni, hogy több mint félmillió aktív munkanélküli van Magyarországon, negyedük fiatal. Amennyiben a fiataloknak nem lesz munkahelyük, a fentiek bevezetése mellett is kevés lesz a nyugdíjkasszában a pénz, mivel ha kevesebb is a nyugdíjpénztári kifizetés, kevés a befizető is, így ez nem enyhíti a nyugdíjpénztár gondjait. A lépés hátrányosan érinti a fiatalokat, akik családot akarnak alapítani; emellett a fiatalok innovatívabb munkaerőt képviselnek. Az igazságosság elve és a közjó inkább a fiatalok munkához való segítése mellett szól. Érdemes keresni azokat a lehetőségeket is, ahol az idősek a társadalom javára tudják fordítani tapasztalataikat, a munka világában vagy azon kívül.
(A következő számunkban folytatjuk.)
