Az OCIPE szempontjai:
Alapelvünk, hogy „(…) megfelel a szubszidiaritáselv érvényesülésének (…) a magánkezdeményezés bátorítása olyan módon, ami által minden társadalmi szerveződés megmarad, éspedig éppen a maga sajátossága révén, a közösség szolgálatában (…). (Az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma, 187.)
„Az állam azáltal képes a polgárokat és a vállalkozásokat arra ösztönözni, hogy a közjó megvalósulását támogassák, hogy olyan gazdaságpolitika gyakorlatba való átültetéséről gondoskodik, amely előmozdítja minden polgár részvételét a termelő tevékenységben.” (Az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma, 354.)
Általános értelemben vett szövetkezetekre van szükség, nem csupán szociális szövetkezetekre. Amennyiben a szövetkezetek munkát biztosítanak, megindulhat a fejlődés. Szövetkezetek létrejöttét elsősorban tanácsadással, szervezéssel érdemes segíteni. Hatékony megoldás a vegyes vállalkozás, ahol az állam kisebbségi tulajdonos. Ennek során az állam szociális szempontokat is megjeleníthet. A későbbiekben a magánvállalkozók kivásárolják az államot, ha lesz rá pénzük.
13. kérdés: Magyarország sokat tett eddig a bajba jutott devizahitelesek megmentéséért a kilakoltatási moratórium bevezetésével, a kedvezményes végtörlesztés és az árfolyamgát rendszerével, de vannak, akik szerint ez nem elég, további lépések szükségesek. Mások szerint nem kell többet tenni a devizahitelesekért. Ön mit gondol?
Segítség lenne a devizahitelesek számára (is) a forint zuhanásának megállítása. Emellett munkahelyek biztosítása szükséges, hogy az adósok törleszteni tudjanak. Hitel törlesztésében állami segítség általában nem lehetséges, hiszen a hitelfelvétel önkéntesen, az egyéni felelősség alapján, a hitel kockázatának tudatában történt. Az egyén cselekedetét az állam nem kompenzálhatja minden esetben. A még a válságban bajba jutott devizahitelesek közül azokat, akiket kilakoltatás fenyeget, az állam létszükséglet miatt (emberi élet védelme) jelen esetben támogathat, hangsúlyozva ennek kivételes voltát, hiszen az ilyen gyakorlat az egyént felelőtlen kockázatvállalásra ösztönzi.
14. kérdés: Vannak, akik úgy vélik, méltányos lenne a válság idején, ha az alacsonyabb jövedelműek a cafeteriát készpénzben kapnák. Mások szerint a cafeteria-rendszeren nem kell változtatni, mert a bérkompenzáció elegendő segítség a kisebb keresetűeknek. Ön mit gondol? Alapelvünk, hogy a „(…) jövedelemnek (…) olyannak kell lennie, hogy mindenkinek rendelkezésre bocsássa mindazt, ami személyes fejlődését és tökéletesedését szolgálja.” (K 303)
A béren kívüli juttatások készpénzben való átadása alacsony jövedelműeknek a bérkompenzáció fölött válság idején méltányos lehet, mert így rugalmasabban, teljesen a saját szükségleteik szerint használhatják fel a juttatást. Ez akkor érvényes, ha e készpénzjuttatásból nem vonják le a bérre jellemző adó- és járulékterheket, magyarul névértéken, vásárlóerőben „ugyanannyit” kap kézhez az egyén. Amennyiben levonják, úgy jobban jár, ha a béren kívüli juttatások elemeit kapja meg.
15. kérdés: Vannak, akik szerint az lenne méltányos, ha az általános forgalmi adó érzékenyebb lenne, vagyis a létfenntartáshoz szükséges cikkek után alacsonyabb, a luxuscikkek után viszont magasabb áfát kellene fizetni. Mások szerint erre nincs szükség. Ön mit gondol?
„A javak egyetemes rendeltetésének alapelve megköveteli, hogy különösen nagy gondot fordítsunk a szegényekre, a peremhelyzetben lévőkre, illetve azokra, akiket életkörülményeik akadályoznak a megfelelő fejlődésben. Erre nyúlik vissza a szegények előnyben részesítésének elve a maga teljes súlyával.” (K 182)
A szolidaritás, az igazságosság és a mértékletesség, az arányos tehervállalás, valamint a javak egyetemes rendeltetésének elvével megegyezően lehet a létfenntartáshoz szükséges javak áfáját csökkenteni. A luxuscikkek magasabb áfája esetén a magasabb jövedelműek nagyobb mértékben járulnak hozzá a közjóhoz.
16. kérdés: Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség. Ön mit gondol?
Alapelvünk, hogy „a szolidaritás az alapvető társadalmi erények csúcsán helyezkedik el, mert az igazságosság dimenziójában kap helyet, és ez olyan erény, amely kiemelkedő módon irányul a közjóra, továbbá a felebarát javáért való munkálkodás dimenziójában van (…)”. (K 193)
Az igazságosság és a szolidaritás jegyében helyes, ha az aktívak és az inaktívak jövedelme együtt mozog. Amennyiben az államnak lehetősége van a jövedelmek vásárlóértékének megőrzésére, meg kell védenie őket.
