Jelenet Ferenc pápa januári imaszándékáról szóló videóüzenetéből
Az Isteni Ige Társasága a világ egyik legnagyobb missziós szerzetesrendje, és – ahogyan Burbela Gergely tartományfőnök fogalmazott – a rend nagy erőssége, hogy tagjai nemzetközi közösségben élnek. Hazánkban tizennyolc külföldi verbita szerzetes él és dolgozik, akik magukkal hozták szülőhazájuk kulturális és vallási örökségét. Így a közösség tükrözi az egész egyház és a társadalom sokszínűségét.
A misszió, az örömhír terjesztése nem azonos a vallásközi párbeszéddel, mégis elválaszthatatlan e kettő. Avin Kunnekkadan SVD, a verbita rend holland tartományának tartományfőnöke, a külföldi diákok európai egyházi szolgálatának (SECIS) titkára és a hollandiai nemzetközi diákok káplánja Ferenc pápára utalva hangsúlyozta: Krisztust követve fontos, hogy az egyház kilépjen a világba, és hirdesse az örömhírt. Ennek útja pedig a párbeszéd. A nyitottság a nem keresztény vallásúak felé minden nehézség ellenére a fundamentalizmus alapvető része, és a párbeszéd feltétele a békének. Ennek tükrében a vallásközi párbeszéd elvárható eredménye, hogy a felek között fennmarad a kapcsolat, és azt egymás kölcsönös megértése jellemzi. Jelenleg az a legnagyobb probléma, hogy nem értjük egymást, előítéleteink vannak.
A vallásközi párbeszédnek különböző fajtái léteznek: az „emberi párbeszéd” hétköznapi találkozások során valósul meg; a „világi párbeszéd” esetében valamiféle közös nyilatkozattételen van a hangsúly; a „teológiai párbeszéd” pedig akadémiai szinten zajlik. A tíz éve Hollandiában élő, indiai származású szerzetes azonban elsősorban „spirituális párbeszédre” buzdította a hallgatókat, ami a személyes istenkapcsolatban, a vallásos tapasztalatokban gyökerezik. Ezt nem lehet intézményes vagy tömeges formában gyakorolni, csak egyéni szinten, hiszen a béke velünk kezdődik.
A vallásközi párbeszédhez erős keresztény identitásra van szükség. A cél, hogy megértsem, miben hiszek, és miben hisznek mások. Ám a saját meggyőződésem, hogy Jézus Krisztus az egész emberiség megváltója, az út, az igazság és az élet, nem hatalmaz fel arra, hogy felsőbbrendűen viselkedjek. Sőt, alázatra kell, hogy sarkalljon.
Már a párbeszéd előtt mélyen bele kell gyökereznem saját kulturális és vallási tradíciómba, hiszen ez véd meg a viharok idején. Ugyanakkor képesnek kell lennem meghajolni egy másik valóság előtt. Ásram típusú közösségeket kell létrehoznunk, amelyekben hívő és nem hívő egyaránt otthonra talál. Ez egy nehéz út – vagy ahogyan Jézus nevezi, keskeny út –, de a nehéz utak vezetnek el a legszebb helyekre.
A vallásközi párbeszéd legérzékenyebb pontja jelenleg az iszlám és a kereszténység találkozása. Adam Was SVD, az iszlám vallás professzora előadásában rámutatott: azt gondoltuk, vagyunk mi, a keresztény Európa, és van a világ többi része, de ez nem így van. Valójában az iszlám régóta jelen van a kontinensünkön is, s nagy hatással volt történelmünkre és kultúránkra.
Az 1950-es évektől érzékelhető Nyugat-Európában a muzulmán lakosság számarányának növekedése. A becslések szerint 55-60 millió muzulmán él Európában, és az utóbbi években a számuk megnőtt a tradicionálisan katolikus országokban is.
A muzulmánok számára a vallás identitásuk alapja, és minden, ami az iszlámmal kapcsolatos, vallási alapon nyugszik. Az iszlám ezért missziós vallás. Ezt fejezi ki a da’wah, egy arab szó, amely az iszlám széles körben való elterjesztését jelenti. Teológiai alapja, hogy az iszlám értelmezése szerint Isten eredendően muzulmánnak teremtette az embert. Azaz az ember természeténél fogva homo islamicus. Minden muzulmán kötelessége, hogy ezt felismerje magában, és felismertesse másokkal is.
Az Európába érkező muzulmánok többsége nem missziós küldetéstudattal jött, sokkal inkább gazdasági megfontolások miatt, a jobb élet reményében hagyta el a szülőföldjét, és így van ez napjainkban is – mondta Adam Was. – Ugyanakkor már a XX. század első felében is akadtak olyan muzulmán reformátorok, akik missziós célpontként határozták meg Európát.
A da’wah Európában három különböző formát ölthet. A leginkább kidolgozott és napjainkban előtérbe került modell az „Európának szánt da’wah”, eszerint kívülről hozzák be az iszlámot, nem törődve azzal, hogy a helyi viszonyokhoz igazítsák. A misszió fókuszában a nagyobb európai városok állnak, ahol kulturális-vallási infrastruktúrát építenek ki. E modell támogatói szerint a világ két részből áll: iszlám és nem iszlám területből. Ezért nem is támogatják a da’wah, illetve az iszlám európai kultúrához való alkalmazkodását, hiszen az csak elmélyíti a muzulmánok közötti szétszakítottságot.
Az „európai da’wah” lényege ezzel szemben, hogy megőrzik az ortodoxiát, de a megjelenési formáját liberalizálják és az európai kontextushoz igazítják. E modell támogatói Európát úgy nevezik: a hely, ahol bizonyságot teszünk. Olyan nyelvezetet használnak, melyben hivatkozási pont a vallásszabadság és az emberi jogok.
A harmadik forma az „egyetemes da’wah”, amely az előző két modellt egyesíti, ugyanakkor új szempontokat is bevezet. Ez egy adott területre irányuló misszió, amely általános, univerzális alapokon jön létre. Idetartozik az iszlám fundamentalizmus és a katonai szempontból is aktív da’wah.
Adam Was rámutatott: a muzulmánok alapvetően nem azt értik vallásközi párbeszéd alatt, amit mi. Akik részt vesznek benne, arra használják, hogy az iszlám terjedését segítsék. Ám ez nem azt jelenti, hogy nem kell keresnünk a párbeszéd lehetőségét. Nem szabad belefáradnunk abba, hogy felkutassuk azokat, akik meghallgatnak bennünket.
