Az érdekes előadások során betekintést lehetett nyerni olyan munkákba is, mint a nevelőszülőség, az önkormányzatoknál végzett számos tevékenységforma, illetve a családi napközi. Szabadka Péter, a Béke Gyermekotthon vezetője Élet és munka egy budapesti gyermekotthonban címmel beszélt arról a nem mindennapi életről és feladatról, amelyet egy ilyen hely jelent. Elmondta, hogy a gyerekek már kilencéves kortól bekerülnek az intézetbe – már büntetett előélettel, hiszen itt olyan fiatalok vannak, akik bűncselekményt követtek el. Ma nyolcvan gyerek van rájuk bízva, akik a két budapesti, valamint a két mocsai házban élnek a nevelők felügyelete alatt. Szabadka Péter elmondta az alappilléreket, amelyeket fontosnak tart a munkavégzés során: a keresztény szellemiséget, a munkával nevelést, az iskolai oktatást, a szociális segítést. Hangsúlyozta, hogy a házban nem az a legfontosabb, hogy valaki milyen végzettségű, hanem az, hogy tudja-e tisztelni a gyereket és észrevenni benne Jézust. Fontosnak tartják, hogy a fiatalok felkészüljenek a férfi- és női szerepekre, valamint a társadalomban való aktív és hasznos részvételre. Báló Ottília, a Fészek Egyesület munkatársa a nevelőszülői hivatás kritériumairól, szépségeiről és nehézségeiről beszélt a hallgatóknak. A Fészek Egyesület civil szervezetként működik Magyarországon. 2009-ben 355 gyermeknek nyújtottak segítséget (2000-ben 55-nek, 2002-ben pedig 108-nak). A programban részt vevő gyermekek ideiglenesen kerülnek nevelőszülőkhöz, akik egyrészt otthont nyújtanak, előkészítik az örökbeadást vagy a visszakerülést a vér szerinti szülőkhöz, illetve segítik a vér szerinti szülőkkel való kapcsolattartást. A nevelőszülőség nehézségeinek és szépségeinek elmondása után Báló Ottília arra is felhívta a figyelmet, hogy mennyire kevesen vannak azok, akik ezt a feladatot vállalják, noha a gyermekek száma évről évre nő. Nagy Ágnes, a Csodacsalád Egyesület alapítója a családi napközit mutatta be. Családanyaként és közgazdászként azzal az általános problémával szembesült, hogy szeretett volna visszamenni dolgozni, de gyermekét nem akarta magára hagyni egy túlzsúfolt bölcsődében. A valódi megoldást a családi napközi jelentette, amely munkát biztosít azoknak az asszonyoknak, akik amúgy is otthon maradnának gyermekeikkel – vagy már kirepültek a gyermekeik –, és szívesen foglalkoznak még öt-hat kicsivel. Így mindenki jól jár: biztosított a személyes odafigyelés, az otthonos környezet, és az anyuka is nyugodtabb szívvel mehet dolgozni. Ma Magyarországon ez a fajta „vigyázási” módszer egyre jobban terjed, annak ellenére is, hogy a bürokrácia sokszor akadályt gördít létrehozásuk elé. A gyerekek félévestől tizennégy éves korig járhatnak családi napközibe, vagyis iskola után például biztosított a tanulási és játszási lehetőség is. Gáspárné Udvardi Rita az önkormányzati munkalehetőségekről beszélt, különösen kiemelve azokat a területeket, ahol a Sapientián megszerzett diplomával el lehet helyezkedni, akár hittanári, akár más szakirány elvégzése esetén. Ezenkívül kiemelte, hogy a hivatali munkában nagy szerepe van a másik ember iránti tiszteletnek, még akkor is, ha ezt ő maga nem kapja meg a hozzá fordulóktól. Schweickhardt Zsuzsa a MI-Ti-Én Alapítvány képviseletében az önkéntes munkalehetőségekről, valamint a nonprofit szférában való munka előnyeiről és hátrányairól beszélt. Vajda Zoltán a kórházlelkészségről mint szolgálatról, Süveges Gergő, a Magyar Televízió műsorvezetője pedig Állásinterjú, motivációs levél, önéletrajz – avagy a sikeres indítás fortélyai címmel adott hasznos tanácsokat a hallgatóknak.
