A múltban játszódik, de a jelenhez szól – Tolkien és a vallás

Fotó: Haywood Magee/Picture Post/Getty Images

Miért tért át Tolkien édesanyja a katolikus hitre?
– Ebben a birminghami katolikus közösség vezetője, Francis Morgan atya játszott meghatározó szerepet. A részletek nem ismertek, de az is valószínű, hogy Tolkien édesanyjára nagy hatással lehetett az anglikán tengerben meghúzódó kis katolikus közösség.

Tolkien hogy élte meg ezt?
– Életének egyik legfontosabb eseménye volt ez. Nemcsak az anglikán közösség fogadta ellenségesen ezt a lépést, hanem a család is. Anyai és apai ágon is azonnal megszakították velük a kapcsolatot, megvonták tőlük az anyagi és az erkölcsi támogatást, ezért rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Az, hogy a hit megvallása ilyen következményekkel járhat, megrázó élmény volt Tolkien számára. Nem sokkal később édesanyja meghalt, így őt és testvérét egészen az önállósodásukig a katolikus közösség tartotta el. Tolkien egyébként tudatos felnőttként is a katolikus hit elsőbbségét vallotta.

Mi ismert Tolkien vallásgyakorlatáról? Milyen helyet töltött be az életében a hit?
– Amikor csak tehette, részt vett a szentmisén, szinte mindennap elment az oxfordi kis templomba. Azt is meg kell jegyezni, hogy konzervatív beállítottságú volt, a II. vatikáni zsinat számos eredményével, különösen a liturgia megújításával nem tudott mit kezdeni. Közelebb állt hozzá a latin nyelvű, hagyományos formájú szentmise.

Barátja volt C. S. Lewis, aki számos, kereszténységgel foglalkozó könyvet írt…
– Tolkien személyes kapcsolataiban is meghatározó szerepet játszott a vallás. Nagyon örült, amikor hosszas huzavona után Lewis a kereszténység mellett döntött, ám azért kifejezetten haragudott rá, mert az anglikán felekezetet választotta. A kettejük viszonya is alapvetően hitbeli nézeteltérések miatt romlott meg.

Lewis írásaiban elég jól megfoghatók a keresztény vonatkozású elemek. Tolkient ugyanakkor sokan azzal vádolják, hogy műveiben – melyek máig nagy hatással vannak a fiatalokra – szinte semmiféle utalás nincs a vallásra…
– Jogos az a meglátás, hogy a fikciós irodalom különös módon hat a fiatalokra. Ma már léteznek olyan tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy az emberi agy az információ megőrzését és feldolgozását akkor tudja jól végrehajtani, ha az egyszer befogadott elemeket variálja, és különböző módokon újra összerakja. Valahogy így működik az álom vagy a gyerekjátékok is, amikor a napi benyomásokat egészen más összefüggésben mintegy újraéljük. Ideköthető a fikciós irodalom is. Az, hogy valaki kitalált világokkal foglalkozik, a túlélés szempontjából nem biztos, hogy előnyös, hiszen aki a valós dolgokat elhanyagolja, pórul járhat. Lehet, hogy ezért épült be a lényünkbe az a jutalmazó me­chanizmus, amely miatt nagyon szívesen foglalkozunk képzeletbeli történetekkel. Valószínű, hogy a mítoszok létrejötte mögött is ott van ez az elem.
Tolkien gyűlölte az allegóriákat. Úgy érezte, hogy az egy az egyben átfordítható utalások irodalmi szempontból sem elfogadhatóak. Rá­adásul minél jobban erőltetjük, hogy a cselekmény egyes elemeinek konkrét hitelvi kérdéseket feleltessünk meg, annál nagyobb ellenállásba ütközünk az olvasó, a befogadó részéről. Kifejezetten a hit vagy a teológia kérdéseit tárgyaló mű nem maradt fenn Tolkientól. Ő a cselekmény mélyére helyezte a keresztény értékrendet. Éppen ezért annyira nehéz észrevenni ezt. Magam is sokszor találkozom olyan egyetemi hallgatóval, aki értesülve a művek katolikus hátteréről, őszintén megrökönyödik. Ezen persze ne csodálkozzunk, hiszen gyakran még műveinek kritikusai sem látták meg a keresztény hátteret.

Miért rejtette Tolkien ennyire mélyre a vallási alapokat?

– Ő nem klasszikus fantasyt írt, ellentétben mondjuk Lewisszal vagy J. K. Rowlinggal. Az ő irodalmi ideája a mítosz volt. Egy olyan környezetet akart teremteni, amely inkább fikciós múltnak nevezhető. Azt állította, hogy világunkban valamikor régen olyan események történtek, amelyeknek van mondanivalójuk a ma embere számára. Ezeket pedig a mítoszban lehet összefoglalni, mert az, bár a múltban játszódik, mégis a jelenhez szól.

Tolkien elfogadta azt a teológiai értelmezést, mely szerint a Bibliának az Ábrahám előtti korszakot bemutató részeit nem szó szerint kell érteni. Úgy gondolta, hogy lehetséges keresztény szellemben olyan mítoszt írni, amely nem ellentétes az Ábrahám utáni események logikájával. Tolkien egy alternatív keresztény mitológiát alkotott.

Találunk az írásaiban olyan utalásokat, amelyeket e szempontok szerint tudunk beazonosítani?
– Tolkien fő művének A Szilmarilokat tartotta, A Gyűrűk Ura tulajdonképpen egy kiegészítő írás ehhez. Ebben kétségtelenül központi helyen szerepel Isten (Eru – az Egyetlen), mind az Atya (Ilúvatar – Mindenek Atyja), mind a Szentlélek (Olthatatlan Láng). A Fiúra vonatkozóan – csak­úgy, mint az Ószövetségben – csupán jövendöléseket találunk, hiszen az ő kora még nem jött el. A valák az angyalok. A történet egyik központi alakja Melkor, aki a bibliainál sokkal kidolgozottabb luciferi karakter. De megtaláljuk benne a paradicsomi állapotokat, a bűnbeesést, a bűntől való szabadulás vágyának erőteljes motívumait is. Tárgyalja az anyagi világban létezésből származó negatív hatásokat, illetve azt a kérdést is, hogy honnan származik a rossz, és mit tud kezdeni vele az ember. Valójában A Gyűrűk Ura története sem értelmezhető e mélyebb mitológiai réteg nélkül – Tolkien eredetileg a kettőt együtt szerette volna megjelentetni.

Az ember teremtése és a tündék, illetve más képzeletbeli lények világa miként viszonyul egymáshoz?
– Valóban, keresztény szempontból a tündék léte elsőre nehezen értelmezhető. Igaz, hogy a Teremtés könyvében is találunk utalásokat különös lényekre („istenek fiai”, „óriások”, „hősök”), de a biblikus világkép mégis koncentráltan emberközpontú. Tolkien viszont olyan keresztény szellemiségű mitológiát szeretett volna írni, amely legalább annyira izgalmas, mint a pogány mitológiák – amelyeket egyébként szeretett és jól ismert –, ám az is nyilvánvaló volt, hogy e kettő nehezen hozható közös nevezőre. Jól mutatja ezt a vívódást, hogy a valákat a mitológiákból kiindulva először isteneknek hívta; majd azt írta, hogy csak az emberek nevezték őket isteneknek, valójában angyalok; a végső szövegváltozatokban pedig az istenekre való utalást elhagyta, így lettek a valák angyali hatalmak.
A tündék kérdése nagyon érdekes. Megközelítésem szerint Tolkiennak azért van szüksége rájuk, hogy tisztázza az embernek a halálhoz való viszonyát. Amikor megkérdezték tőle, hogy miről szólnak a művei, azt válaszolta, hogy végső soron a halálról, mert minden igazi mű erről szól. A tündék annak az ideálnak a megtestesítői, amivé az ember válni szeretne. Magasak, szépek, okosak, kreatívak, még egy kevés természetfeletti tulajdonsággal is rendelkeznek, ezenkívül halhatatlanok. Mégis irigykednek az emberekre, mert ők Ilúvatartól megkapták a halál ajándékát. A tündék ugyanis szinte tökéletesek, ám mindenestül a fizikai világhoz kötődnek. Ha testük meghal, akkor is ebbe a világba születnek újjá. Ezzel szemben az emberek, ha letöltötték földi idejüket, visszakerülnek a transzcendens létbe, Istenhez. Tolkien így üzen: lehetsz halhatatlan, de azzal örökre ide leszel kötve, vagy lehetsz halandó, és akkor visszajutsz a lét forrásához.

Hol helyezkednek el ebben a mitológiai rendszerben a hobbitok? Miért éppen Frodóra bízzák a gyűrűt?
– A hobbitok emberek. Őket az általa leginkább kedvelt középangol kispolgárról mintázta. Egyébként A Gyűrűk Urában valószínűleg nem szerepeltek volna hobbitok, ha Tolkien kiadója nem ragaszkodott volna hozzájuk A hobbit megjelenése után. Végül be­emelte őket a történetbe, illusztrálva velük azt a bibliai tanítást, hogy az utolsókból lesznek az elsők. Az emberek döntő többségét megszédíti a hatalomvágy, ezért nem tudnának ellenállni a gonosz hatalom kísértésének, ám a hobbitok, akiket az önzetlenség jellemez, alkalmasak a legnagyobb tettekre is.
Frodó persze végül elbukik, ez pedig ismét több keresztény tanítást idéz fel. Bár karakterének van messianisztikus jellege, emberként a saját erejéből mégsem tudja megvalósítani azt, ami rá lett bízva. A mindenki által lenézett Gollam – aki a gyűrűhöz való ragaszkodása miatt vált annyira szerencsétlenné – lesz az, aki segít végrehajtani az isteni tervet. Milyen jó, hogy Frodó nem ölte meg akkor, amikor erre lehetősége volt, hiszen így sikerült teljesíteni a fel­adatot!

Sokan azzal vádolják A Gyűrűk Urát, hogy fekete-fehér világa túlságosan leegyszerűsít…
– Tolkien mítoszt ír. Márpedig a mítoszok természetes velejárója, hogy a szereplőkben általános meglátások, elvont ideák testesülnek meg. Így a jó és a rossz is közvetlenebbül, tisztábban jelenik meg. Tolkien azonban világunkat mindig összeköti a mítoszaival. Azt mondja, hogy az emberi történelemnek volt egy olyan időszaka, amikor a jó és a rossz oldalt sokkal inkább meg lehetett különböztetni, és kötelező volt választani közöttük. Ez azonban nem maradt így, hiszen sok ezer év elteltével oda jutottunk, hogy a világból eltűntek az erkölcsi oldalakat szimbolizáló mitikus lények. A jó és a rossz egyre jobban összekeveredett, s a közöttük dúló harc végül már nem embercsoportok között folyik, hanem az emberi lélekben. Tolkien a mítoszaival szeretné megmutatni, hogy egyértelmű határvonal van a két oldal között, de ezt a mai világban már magunknak, magunkban kell felismernünk, azért, hogy dönteni tudjunk.

A filmek hozzátettek vagy elvettek ebből a keresztény üzenetből?
– A film alkotógárdája pontosan ismerte a művek mögött húzódó mitológiai rendszer részleteit. Ahogy én látom, egy másik médium segítségével igyekeztek megőrizni a tolkieni világ alapvető összefüggéseit, szabályait. Akarva-akaratlanul, a filmekben is működik a korábban leírt rejtett keresztény lényeg: az izgalmas, fordulatos dramaturgia mögött mindig kitapintható az egyértelmű erkölcsi iránymutatás szándéka.