Fotó: Mészáros Ákos
A Mátyás-templom meseszépen csipkézett tornyát bizonyosan mindenki ismeri. Már messziről látszik a sok apró részlet, a neogótikus mérművek között megbúvó, ívesen kanyargó bordázatok, a dús fantáziát sejtető építészeti megoldások.
A pesti oldalról nézve messze kiemelkedik a 78 méteres, ragyogó, elefántcsontszínű torony. A Mátyás-templom mindenképpen Budapest egyik legfontosabb épülete. Emblematikus alkotás, melyet a nagyszerű építész, Schulek Frigyes tervei nyomán a XIX. század végén alakítottak át koronázó főtemplommá.
Farbakyné Deklava Lilla 2004-ben kapta a megbízást, hogy készítse el a Mátyás-templom tudományos dokumentációját. Ez egy rövid idő alatt elvégzett forráskutatás alapján meg is valósult. Lényegében ez a munka volt az első lépése a templom 2014-ben befejeződött teljes felújításának. Hatalmas forrásanyag állt a kutatók rendelkezésére, főként a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának különböző részlegeiben.
Schulek Frigyessel már egy korábbi előadás is foglalkozott: akkor leszármazottja, Schulek János beszélt az építész munkásságáról és életéről. Farbakyné Deklava Lilla most elsőként a mester tanulmányairól szólt.
Schulek Frigyes 1841-ben született. A budapesti Műegyetem elődintézményében kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd egy-két év elteltével Bécsbe ment, és 1861-től az ottani képzőművészeti akadémiára járt. Nagyon fontos döntés volt ez az életében. Friedrich Schmidt, a német származású, neves osztrák építész környezetében megismerkedhetett a kor legújabb építészeti irányzataival, az alakulóban lévő műemlékvédelem kínálkozó lehetőségeivel. Schmidt Kölnben a dómépítő páholy tagja, autodidakta művész és tervező volt, aki a legalsó szintről indult, kőfaragóként kezdte pályafutását. Kölnben dolgozták ki akkoriban a historizmus kori építészet és műemlékvédelem igen finom, cizellált változatát, és ő lépésről lépésre sajátította el ennek valamennyi csínját-bínját. Később, amikor már a dómépítő páholy vezetőségi tagja volt, otthagyta Kölnt, és Bécsbe ment, ahol a Stephansdom építész-tervezője lett. (Tanítványa, Schulek Frigyes később ugyanezt a feladatot látta el a budavári Mátyás-templomban.) Schmidt körül kialakult egy fiatalokból álló csoport, amely célul tűzte maga elé a középkori építészet megismerését – tudhattuk meg Farbakyné Deklava Lilla előadásából.
Ez a csoport messzire távolodott a korábbi romantikus szemléletmódtól, tagjai igazi mérnökökként tekintettek a házakra, a szerkesztési módszerek, az építészeti struktúrák érdekelték őket. Tanulmányi kirándulásokat tettek Közép-Európában, beutazták Bajorországot, Észak-Itáliáit, még az erdélyi területekre is elmentek, és számos építészeti rajzot készítettek. Felméréseik azért is jelentősek, mert ma már forrásértékűek; ezek a helyszínek ugyanis azóta további átépítéseken estek át. Ilyen iskolázottsággal indult tehát Schulek pályája, amikor az 1860-as évek végén hazatért.
1871-ben alakult meg a magyar fővárosban a Mintarajztanoda, a mai Képzőművészeti Egyetem elődje, a következő évben, 1872-ben pedig létrejött a Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Ezzel megkezdődött a magyarországi műemlékvédelem története. Schulek mindkét intézménynek tagja volt, s ebben a körben kapta azt a feladatot, hogy készítse el a budai Vár középkori épületeinek felmérését. Számba akarták venni Magyarország műemlékeit, természetesen a középkori épületállományra fókuszálva. A Mátyás-templommal kapcsolatos tervezési feladatokkal 1873-ban bízták meg Schuleket – ismertette Farbakyné Deklava Lilla.
Milyen épületet talált itt az építész a XIX. század végén? A vetített képek tanúsága szerint akkoriban teljesen más volt a templom környezete, mint napjainkban: különböző épületszárnyak vették körül, máshogyan helyezkedtek el a környező házak, és a nyugati homlokzat teljesen zárt beépítésű volt.
Az előadás során rengeteg fotót láthattunk a kutatásokról, közülük jó néhány még egészen a kezdeti időszakban készült. És persze fennmaradtak Schulek felmérései, tervvázlatai is. Farbakyné Deklava Lilla teljes részletességgel mesélte el a felmérés, a kutatás és a tervezés különböző fázisait, és vászonra vetítve bemutatta a vonatkozó képi dokumentációt is, hiszen igen komoly régészeti kutatás zajlott itt. Mai szemmel nézve egészen abszurdnak hatott, hogy mennyire körbe volt építve a templom. A négyemeletes épületek szomszédságában falusias, földszintes házak álltak.
A főhomlokzat barokk megjelenést mutatott, ehhez ugyanilyen stílusú előcsarnok és nyílászárók társultak. Az oromzat is a barokk átépítés idején nyerte el formáját. Egyedül a torony őrzött gótikus részleteket.
Schulek igyekezett mindent az eredeti állapotába visszaállítani. Ahol nem volt mintája, ott analógiákat keresett. Munkája során az épület minden részletével kapcsolatban kutatásokat végzett. Ő honosította meg Magyarországon a falkutatást, amit más néven falrégészetnek is neveznek. Nagy hangsúlyt helyezett a forráskutatásra, a fellelhető képes és írott anyagok összegyűjtésére is, hiszen ez a műemléki kutatások kiindulópontja.
A Mátyás-templom a XIX. századi munkálatok ideje alatt folyamatosan működött; zajlott a plébániai élet. Így azonban nehéz volt dolgozni. Schulek mindent elkövetett azért, hogy az épületet egy időre bezárják. Munkatársaival jelentős statikai problémákat tártak fel, amelyek súlyos veszélyhelyzetet jelentettek.
A helyreállítás sok éven át folyamatosan zajlott. Schuleknek nagy segítségére volt Ipolyi Arnold, főként a munkálatok szellemi részében és az ablaküvegek tervezésében, a falfestésekben pedig fontos szerepet játszott Székely Bertalan és Lotz Károly.
Az előadás során szó esett még III. Béla és felesége székesfehérvári sírjának feltárásáról és a földi maradványoknak a Mátyás-templom egyik oldalkápolnájába való áthelyezéséről. A koronázótemplom akkor töltheti be igazán a funkcióját, ha egyúttal királyi temetkezőhely. A Mátyás-templom is ezáltal léphetett a székesfehérvári koronázótemplom örökébe, mégpedig III. Béla ott megtalált sírjának áthelyezésével.
Már korábban, a millenniumi időkben felmerült egy nemzeti panteon létrehozásának gondolata. Réges-régi elgondolás volt ez, amely akkoriban ismét napirendre került. Úgy gondolták, szükség lenne az országban egy olyan helyre, ahol az emberek leróhatják kegyeletüket a nemzet nagyjai iránt. Fölvetődött az az elképzelés is, hogy a meglévő királysírokat áthelyezik a Mátyás-templomba, Schulek azonban erről hallani sem akart, hiszen nem lett volna elegendő hely. Szóba jött egy nagy szoborpark terve is, ahol nemcsak királyainkról, hanem politikusokról, költőkről készült alkotások is helyet kaphatnának. Medgyaszay István a vázlataiban egy grandiózus emlékművet tervezett a Gellért-hegy tetejére. A nemzet nagyjai előtti tiszteletadás helyének kialakítására nagyon is eleven szándékként mutatkozott akkoriban, de a tervek végül nem valósultak meg. Realitása csak annak volt, hogy III. Bélát eltemessék a Mátyás-templomban.
A koronázótemplomban természetesen helyet kapott a Mária-kultusz is, hiszen nagy igény volt rá, s ez meg is jelenik a falképeken.
A főszentély üvegablakainak tervezésére és kivitelezésére Storno Ferenc, a soproni illetőségű, jeles autodidakta művész kapott megbízást 1880-ban. Már korábban is közreműködött nagyszabású műemléki helyreállító munkálatokban, neves szakembernek számított a maga korában. Csakhogy nemigen jött ki Schulek Frigyessel, hiszen Storno egy korábbi stílus elkötelezettje volt. Schulek alapkoncepciója szerint mindent alá kellett rendelni az építészetnek, így tehát az ablakoknak is az épülettel harmonizáló, azaz XIII. századi stílusban kellett elkészülniük. Az üvegablakokhoz mintának Jan van Eyck genti oltárát tekintették, ahogyan azt Ipolyi Arnold meghatározta.
Farbakyné Deklava Lilla még sok más érdekességet is megosztott előadásában a közönséggel. Schulek Frigyesnek a XIX. században sikerült teljesen kiszabadítania a környező épületek közül a Mátyás-templomot. A gótikus maradványok alapján a kor felfogásának megfelelően remek neogótikus tornyot és épületet alakított ki, amelynek látványa mindmáig csodálattal tölti el a templom hazai látogatóit és a Budapestre érkező külföldi turistákat egyaránt.
