A mindenség modellje

– „Tér és idő keresztjére vagyunk mi verve emberek” – idézte Pilinszky János költőt Gulyás Gábor, a MODEM igazgatójának köszöntője után Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke a kiállítás megnyitóján. A templom, mint mondta, a múló időben az időtlenséget jelenti, a teljesség lenyomatát, a mindenség modelljét. Így a templomépítő feladata, hogy az eget a földdel összekösse, abban a tér és idő korlátját megszüntetve. Salamon királyt, minden templomépítő ősét idézte: „…Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául…” Az ember ezért egy isteni terv alapján tervez – az inspiráció, az ihletettség Istentől való.

1945 és 1986 között mintegy kétszázötven templom épült Magyarországon. A nyolcvanas évek második felével a templomépítés is új lendületet vett, és napjainkig újabb kétszáz templommal gazdagodott országunk. A kiállítás installációja és a bemutatott templomok elrendezése egy felismerésen alapul. E szerint a kortárs magyar templomépítészetben létezik, ami elválasztja a jelent a múlttól, a kortársat a történetitől. A kiállítás egyértelmű állásfoglalás a kortárs templomépítészetről.

A tárlaton mintegy ezerötszáz négyzetméternyi terület is a templomterek sajátos hangulatát idézi. A hatalmas fotók, filmek, animációk, tervrajzok és makettek rendkívül látványosan mutatják be a különleges, formagazdag, nyugodt kompozíciójú templomokat, a rendkívül ősi boglyakupolaszerkezetű „Isten kemencéje” kápolnáig.

Az egyes templomokról a mellékterek falain részletes képanyag található. Az elrendezés különböző szempontokat követ. Ezek között éppúgy szerepel a mester-tanítvány kapcsolatok megjelenítése, mint például a stiláris rokonság. A nagyobb templomépítői életutakat – Nagy Tamás, Lengyel István és Makovecz Imre munkásságát – kiemelten nagy térben igyekszik megidézni a kiállítás.  A tárlat három, még építés előtt álló templomot is bemutat a közvetlen jövőre utalva. Ezekkel szemben – a templomépítészet végletesen analóg műfajának lehetséges ellenpontjaként – Kapitány András képzőművész alaprajz nélküli építészetének digitális utópiája jelenik meg. A „felnőtt játszótér”  falain látható skiccek és látványtervek a különböző generációk által képviselt forma- és rajztechnikák közötti különbséget szemléltetik.

(A kiállítást június 28-ig lehet megtekinteni a Modern és Kortárs Művészeti Központban.)