Jászai Mari-díjas színészünk, Gáspár Tibor alakítja a főszereplőt, id. dr. Béres Józsefet abban a négyrészes tévéfilmsorozatban, amely a Béres Csepp feltalálójának 1960–70-es évekbeli küzdelmeit mutatja be, és amelynek első része március 23-án, szombaton látható a Duna Televízióban, 20.30-tól. A Cseppben az élet kapcsán küzdelemről, hősökről és közös ügyről beszélgettünk a színművésszel.
Gyöngyössy Bence játékfilmje egy példaértékű ember viszontagságos életét meséli el. A szerepen túl milyen érzelmi kapcsolata fűződik id. dr. Béres József történetéhez?
– Személyes ügyem kicsit ez a történet, mert mikor anno diák voltam, középiskolás, azokban az időkben folyt Béres József peres ügye, és nagyon drukkoltam neki, hogy sikerüljön rést ütnie a szocializmus vastag falán. Ismertem olyan embereket is, akik személyes kapcsolatban voltak vele, és rendkívül tisztelték. Szerethető volt, és híres a közvetlen jelleméről.
Ha ki kellene emelnie a film egy fő részletét, üzenetét, mi lenne az?
– Akkoriban a szocializmusban a hatalomnak semmi sem tetszett, ami az irányításukon kívül esett, nemhogy még elfogadjanak egy új, forradalmi találmányt. Míg a 70-es, 80-as években a hatalom testesítette meg a diktatúrát, ma a piac és a pénz diktál. Akkor sem volt, most sem lehet könnyű kiállni a világ elé egy ilyen készítménnyel, és harcolni az az ember igazáért.
Ha már párhuzamot vont az akkor és a most között: mit gondol, mi az aktualitása a filmnek?
– A sztori attól aktuális, hogy mióta világ a világ, annak, aki kreatív elme, vagy más utakat jár, meg kell küzdenie a hatalommal, a hivatallal, a családdal adott esetben. Mindig harcolni kell az igazunkért, és így tette ezt Béres József is.
Picit tekintsünk be a kulisszák mögé: hogy érezte magát a forgatáson?
– A 61. évemet töltöttem, amikor megtalált ez a szerep. Boldog vagyok, hogy egy ilyen csodálatos magyar embert, a nép fiát alakíthatom a filmben! A színész általában önmagából indul ki, ily módon nagyon ismerős számomra a szerep, én is vidékről származom, az én gyerekkoromat is meghatározta a szentesi falusi, paraszti légkör, ismerem a föld minden tulajdonságát. E mellett a családias érzés mellett csak hab volt a tortán, hogy mennyire beleilleszkedtem a szerepbe, egyáltalán nem volt megterhelő, mindent rám bízhattak, még a kaszkadőri munkákat is megcsináltam. Magáról a főszereplő jelleméről a forgatás kezdetén még nem tudtam sok mindent, de Béres József ismerősei, családtagjai elbeszéléseiből később kibontakozott az alakja. A forgatás egyharmada után úgy éreztem, szinte már rég ismerem őt, így a továbbiakban alig volt szükségem instrukcióra. Egy olyan munkához, ami egy magyar történetről, egy magyar férfi sorsáról szól, az ember szívesen teszi oda magát. Ez a nézőknek is otthonos lehet, hiszen azonosulni tudnak majd vele. Béres József nem adta föl, mert ő egy ilyen ember volt.
