A könyv legérdekesebb megállapításai között olvashatunk arról, hogy az Ószövetség szerint a ml’ak (jelentése követ, küldött) nem feltétlenül természetfeletti személy: például Ábrahám látogatói esznek-isznak, mint az emberek. A Biblia nem mindig tesz különbséget Isten és küldötte között, de annyi bizonyos, hogy ha angyalokról szól, azok mindig az isteni hatalom kivetülései, és nem független lények. Szerepük gyakran értelmező – ezt nevezik angelus interpresnek –, képesek arra, hogy a látomásokat magyarázzák, mivel maguk is a köztes világhoz tartoznak (például Zakariás prófétánál). Dánielnél már nemcsak rendeleteket hajtanak végre, hanem önállóan cselekszenek. Tóbiás könyvében Rafael úgy határozza meg magát, mint imádkozó, kinyilatkoztató, tanító, közvetítő és gyógyító angyal – de ő is csak alávetett, Isten akaratát hajtja végre.
A hellenisztikus zsidóság (Krisztus előtt 300 – Krisztus után 200) még nem tisztelte az angyalokat. A targumok – a héber Biblia arámi fordításai és magyarázatai – a teológiai nehézségeket angyalok közbeiktatásával oldják meg, ezért többet is szerepeltetnek, mint az eredeti szövegek. A kumráni iratokban az angyalok közvetítők, vádlók, kísértők, harcosok és az égi jelenségek felelősei. Általuk próbálták az ember és Isten közötti távolságot csökkenteni. A jelenkor a pusztító angyalok uralma alatt áll, az eszkatologikus háborút a közösség tagjai oldalukon a segítő angyalokkal vívják meg.
És az Újszövetség mit tanít nekünk az angyalokról? Legtöbbször a Zsidókhoz írt levélben fordul elő az angelosz kifejezés. Jóllehet Isten képviselői, az eljövendő hatalom nem nekik, hanem Jézusnak adatott. Márknál a húsvét hírnökeiként meg is szólalnak, Jánosnál Jézus útjának mérföldköveinél állnak, a Jelenések könyvében a mennyei liturgia résztvevői. Az Újszövetség tehát tud az angyalokról, de a Jézusról szóló igehirdetés szolgálatába állítja őket. Az antik gnózis teológiájának fontos elemei az angyalok. A szférikus hatalmak az ember sorsának alakítói és megrontói. A könyvben külön tanulmány foglalkozik a bukott angyalokkal, a velük kapcsolatos elképzeléseket Kumrántól az egyházatyákon át egészen az iszlámig vizsgálja.
Az egyházatyák a bibliai exegézis során, az üdvtörténet kiemelt pontjainak vizsgálatánál tértek ki az angyalokra, de részletes angelológiát csak Ál-Areopagita Dénesnél találunk. Krisztológiai összefüggésben került elő az Izajás könyvében található két motívum: az itt szereplő egyik szeráfot és a Nagy Tanács Angyalát Krisztussal azonosították. Az előbbi gondolatot eretnek nézetként később elvetették, utóbbi viszont helyet kapott a liturgikus szövegekben.
A korai szerzetességgel kapcsolatos tanulmány szerzője megjegyzi, hogy „a sivatagban nem az angyal volt ritkán látott vendég, hanem az ember”.
Aquinói Szent Tamás az arisztotelészi filozófia segítségével próbálja kifejteni angyalokról szóló tanítását. Ezek szerint nem létezik két azonos fajtához (species) tartozó angyal. Nincs bennük materia, a lét (esse) és a lényeg (essentia) mégsem esik egybe náluk, hiszen ez csak Istenről állítható.
A Sapientia-főiskola Xeravits Géza által vezetett bibliatudományi tanszéke eddig is színvonalas kiadványaival látta el az érdeklődő – nem csak a szakmabeli – olvasókat. E korszerű és átfogó kötet most angyaltani ismereteink hézagjait kívánja kitölteni.
(Xeravits Géza – Tamási Balázs – Szabó Xavér OFM (szerk.): Angyalok az ókortól Szent Tamásig. Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola – L’Harmattan, 2011)
Kapható az Új Ember könyvesboltjaiban.
