Senki sem számított arra, hogy a hetvenhét éves Giuseppe Roncalli bíborosból – aki sokáig török és bolgár földön szolgált, aztán nem szerzett „jó pontot” párizsi nunciusként sem a francia munkáspapok ügyében – Szent Péter 261. utóda válhat. Ki ez az idős bíboros? Hamarosan igen népszerűvé vált. A„bennfentesek” azonban veszélyeket sejtettek. Második meglepetése névválasztása volt. Egy pápa, akit nem Piusznak neveznek? Jóízű nevetése és közvetlensége volt a következő meglepetés. XII. Piusz aszkétikus fegyelme után szinte sokkolta környezetét.
Az igazi nagy meglepetés azonban még hátra volt. Először 1959. január 8-án említette, hogy zsinatot kíván összehívni. Az ünnepélyes bejelentés azután 1959. január 25-én, a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában történt, a keresztény egységért imahét végén. Ötven évvel ezelőtt! Nem véletlenül akkor és ott, hiszen a II. vatikáni zsinat célkitűzései közül biztosan a keresztény egységtörekvés volt az egyik legfontosabb. Azt hihette a világ, hogy az 1960 januárjában lezajlott római egyházmegyei zsinat mintegy erőpróbája lesz az egyetemes zsinatnak. De nem így történt. Az egyházmegyei zsinat a szokott mederben zajlott. Ráadásul a vatikáni zsinat ökumenikus jellege is nehezen bontakozott. A meghívottak közül Athenagoras konstantinápolyi pátriárka lemondta részvételét. Alekszij moszkvai pátriárka elküldte képviselőit. Lassan-lassan gyülekeztek a nem katolikus keresztény világ képviselői, akikben a testvéries fogadtatásnak köszönhetően oldódott az elfogódottság érzése a „pápista” világban. Még mindig nem volt vége János pápa meglepetéseinek. Amikor 1962. október 11-e, a zsinat megnyitásának napja közeledtével az előkészítő bizottságok bizony érdemben vitatták, alakították át a meglehetősen szürke szövegtervezeteket, azonnal felfigyelt a világsajtó és a közvélemény. Rádöbbentek, hogy Rómában nem holmi előre „lefutott” kongresszusi ceremónia zajlik, hanem igazi vita. Érdemes odafigyelni! A kétezer éves egyház ilyen fiatal! És megszületett az azóta oly sokat emlegetett olasz kifejezés: aggiornamento, korszerűsödés. XXIII. János pápa szavai szerint: „A zsinatnak arra kell törekednie, hogy úgy mélyítse el és úgy adja elő az egyház tanítását, hogy az megfeleljen korunk követelményének. Az egyház meg akar szabadulni mindattól, ami benne elavult és történelmi múlt, hogy ezáltal önmaga valódi mivoltára találva eredményesebben tudja teljesíteni korszerű küldetését.” Mindez pedig ma sem lezárt, elvégzett feladat. Az „idők jeleit” mindig, ma is kutatnunk és értelmeznünk kell.
