Minden istennek adóztam,
de téged feledtelek,
ki oldalra állítottan
szemlélted az ünnepet.
Bocsásd meg, te hű, a vétkem,
homályodból lépj elő,
engedj szívből belenéznem
fényét holdként rám vető,
örökúj ábrázatodba,
baj nélkül, gyermekien;
ó, csak egyszer végy karodba
úgy, hogy nem fáj semmi sem!
