A legismertebbek talán a jeruzsálemi, a konstantinápolyi és az orosz ortodox pátriárka. A nemzetállamok létrejöttével további önálló keleti egyházak születtek, így például a szerb és a bolgár ortodox egyház, majd a román állam kialakulásával 1865-ben önállósodott az addig a konstantinápolyi pátriárka alá tartozó román ortodox egyház. S továbbhaladva az időben: a trianoni Magyarországon 1946-tól jegyzik a román ortodox püspökséget, amely egészen 1997-ig csupán névlegesen, vikariátusként működött. A helynöki tisztséget 1984 óta Árdeleán Pál parókus tölti be. 1999-ben Sofronie Drincec lett az első püspök, majd 2007-től Siluan Manuila a – hivatalos nevén – gyulai román ortodox főpásztor. Az ökumenikus imahét idején azért is jelentős hangsúlyt kap a püspökség fölkeresése, mert nekünk, keresztényeknek hinnünk kell abban, hogy a súlyos, történelmi és politikai nehezékekkel terhelt magyar–román viszonyban a Krisztus-hit lehet a legkisebb és egyben legnagyobb közös többszörös a megbékélés szolgálatában.
A 2001-es népszámlálás adatai szerint mintegy hatezren vallották magukat román ortodox vallásúnak, mondja Árdeleán Pál. „Ennek kétszerese lehet híveink valós száma. Vannak ugyanis, akik vallásukat nem nyilvánították ki a népösszeírás során… Egyházi nyilvántartásunk szerint tizenkétezer hívővel számolunk. Régebben huszonötezer hívőt emlegettek, de azt hiszem, ennek fele közelít inkább a realitáshoz.”
A román ortodox püspökséghez három megye területén tartoznak parókiák, illetve a főváros VII. kerületében, a Holló utcában működik kápolnájuk 1990 óta. Amíg nem kapták meg ezt a helyet, a román ortodoxok együtt miséztek a görög ortodoxokkal az V. kerületi Petőfi téren lévő templomban. (Amely görögök azóta a moszkvai patriarchátushoz tartoznak. Annak idején a görög ortodox templomot a Belvárosban letelepedő, Görögországból vallási villongások és gazdasági okok miatt elvándorló gazdag polgárok építtették.)
A magyarországi román ortodoxok szeretnének Budapesten templomot építeni, s ehhez majdan a magyar állam pénzbeli segítségét remélik. A Holló utcai kápolnát Magyar Máriusz budapesti születésű lelkész látja el. Romániából érkezett David Pop szerzetes, s három nővér is él itt.
Gyulán két parókiája működik a püspökségnek, ezenkívül Békés megyében Békéscsabán, Békésen, Kétegyházán, Méhkeréken (ez utóbbi kettő a legerősebb gyülekezet), Eleken, Pusztaottlakán, Sarkadkeresztúron, Battonyán, Hajdú-Bihar megyében Zsákán, Darvason, Vekerden és Mezőpeterden, valamint Körösszakálon és Körösszegapátiban találkozunk velük. Körösszakálon hosszabb ideig szerzetesi közösség élt, de miután Siluan Manuilát megválasztották püspöknek, a többi szerzetes visszatért Romániába. Ma a gyulai püspökség épülete és a budapesti ház minősül kolostornak. Csongrád megyében Magyarcsanádon és Szegeden működik parókiájuk. Ez utóbbi helyen nincs önálló templomuk, a szerb ortodox templom fogadta be őket.
A huszonegy parókián tizenhárom lelkész szolgál, fele részben szerzetesek. Kovács Lajos Levente Szatmárnémeti környékéről származik, eredetileg reformátusnak keresztelték, ma már örökfogadalmas szerzetes. Viszárion atya, a püspök titkára nemrégiben érkezett a nagyváradi ortodox püspökségből. A keleti egyházban a püspök mindig szerzetes és nőtlen.
A liturgikus szolgálat mellett súlyt helyeznek a hitoktatásra. A legtöbb parókián – mondja a helynök – szerény létszámmal ugyan, de folyik katekézis. Gondoltak arra, hogy átvegyenek egyes szociális intézményeket: idősek otthonát, esetleg iskolát, „de kisebb létszámú egyház lévén nagyon meg kell gondolnunk, mert fönntartásuk és működtetésük bizony nem könnyű. Terveinket azonban nem adjuk fel.”
A liturgia román nyelvű, de esküvő vagy keresztelő alkalmával néhány szó magyarul is elhangzik, hiszen gyakori, sőt általános a vegyes házasság. Ezekben a családokban a gyerekek rendszerint a többségi valláshoz tartoznak. „Rákényszerülünk, hogy néhány szót magyarul is szóljunk…” A templomba járók, magyarázza a helynök, s a püspök is megerősíti, mindannyian ismerik a román nyelvet – „jobban vagy kevésbé”. Értik a prédikációt és az evangéliumot, de a többi szöveget is. Ám egy-két nemzedéken belül a vegyes házasságok miatt várhatóan eltűnhet a román ajkú lakosság. Igaz, egyre többen telepednek át a határon túlról magyar földre, Battonyán például szinte megújult, kétszeresére nőtt a templomba járók száma, amióta egymás után vásárolnak itt ingatlant román polgárok.
A gyulai román ortodox püspök a bukaresti Szent Szinódus tagja, „igaz, a magyar államtól kapjuk a működéshez, hitoktatáshoz, az épületek felújításához szükséges összegeket”. A legutóbbi egyházügyi törvény a magyarországi román ortodox egyházat a tizennégy hivatalosan elismert egyház között említi. Romániából is sikerül anyagi támogatáshoz jutniuk, elsősorban pályázatok útján. Így például a Szent Miklós-székesegyház padlóburkolatához a határon túli románok hivatalától kapták az összeget. A falak teljes szigetelését a magyar állam fedezte.
A vallási önazonosság érthető. De milyen lélekkel élnek egyébként? „Az itteni reális helyzetet fogadjuk el, a magyar valóságnak megfelelően élünk. Nem érzünk sem nyelvi, sem kulturális, sem etnikai elszigeteltséget.” A parókusok, kivéve a Romániából érkezett szerzeteseket, mindkét nyelvet beszélik.
A püspöki hivatal falán fénykép: néhány esztendeje készült Ürömön, Alekszandra Pavlovna Romanova, József nádor tizenhét és fél évesen elhunyt feleségének sírkápolnájánál. Sofronie püspök mellett Simeon bolgár metropolita, Erdő Péter bíboros és Hilarion Alfejev, a magyarországi orosz ortodoxok főpásztora. A történelemben konokul kicsapódik az emberben lévő rossz, de hinnünk kell – nem áltatva magunkat, tudomásul véve a rosszat –, megpillanthatjuk az utat lélektől lélekig.
Siluan püspök fiatal ember, 1971-ben született a Maros folyó völgyében, egy Máriaradnától, a híres ferences zarándokhelytől húsz kilométerre lévő településen. A többségében román ajkú, vegyes lakosságú faluból szeretettel emlékezik a magyar védőnőre, „aki megbecsült tagja volt a közösségnek”.
A főpap Nagyszebenben végezte teológiai tanulmányait 1990 és 1994 között, majd a németországi román ortodox metropolita közbenjárására – felszentelése előtt – Franciaországban kilenc hónapot egy katolikus karizmatikus közösségben töltött. Később Athénban posztgraduális képzésen vett részt. Innen érkezett 2002-ben Magyarországra, s a körösszakáli kolostorban telepedett le.
Az ökumenikus imahét egyik célja, hogy a hit erejével túljussunk az emberi gyarlóságokon – Siluan püspök érti ezt, s tekintetéből azt olvasom ki, hasonlóképpen gondolkodik. A magyar–román politikai, történelmi és emberi viszonyok – szomorú, de tény – rendkívül sok fájdalomtól szaggatottak. Mit tehetnek az egyházak a feszültségek oldása érdekében?
A kérdés hasítékában a püspök arról beszél, hogy elődje, Sofronie püspök néhány évvel ezelőtt vízkeresztkor együtt szentelt vizet a nagyváradi görögkatolikus püspökkel. A helyi vallásos emberek „kedvezően fogadták ezt, de a Szent Szinódus tagjai erős kritikával illették”. A temesvári Nikolaj metropolita közösen vett úrvacsorát a görögkatolikusokkal, s a Szent Szinódus ezt is elítélte, majd két-három éve megtiltotta az együtt misézést.
Hosszabb történelmi magyarázat kellene, hogy ezt a példabeszédet az ortodoxok és a görögkatolikusok viszonyáról reálisan, a felszínes félreértéseket kikerülve a magyar–román együttélésre vonatkoztassuk. (A kommunizmus idején a görögkatolikusokat Romániában, de a Szovjetunióban és másutt is nem létezőnek tekintették, a papokat megölték, a Gulagra vagy a Duna-deltába száműzték.)
El akarom fogadni, amit Siluan püspök újfent megerősít: a magyar és a román emberek, ha a hatalom, a politika nem szítja fel az ellentéteket, képesek békességben élni egymással. A román politikai hatás – mondja a főpásztor – nem jelentkezik a gyulai püspökség életében. „Amióta Magyarországra érkeztem, úgy érzem magam, mintha otthon lennék.”
Heves érzelmeket váltott ki, hogy 2007 novemberében a nagyszebeni román–magyar kormányülésen elhatározták: a románság szemében jelentős személyiség, Andrei Saguna metropolitának szobrot emelnek Gyulán. Saguna macedón–román családban született Miskolcon 1808-ban, s 1848–49-ben egyik kezdeményezője lett az orosz csapatok behívásának Erdélybe, illetve más magyarellenes megnyilvánulásai is voltak. A gyulai román püspökség is meglepődött, amikor a szoborállítás híréről tudomást szerzett, utána persze egyetértő nyilatkozatot adtak ki.
Az érzékenység érthető és heves volt. A szobrot végül nem állították fel – még kevésbé magyar közpénzen! (2011-ben Sagunát a román ortodox egyház szentté nyilvánította, s így már csak ikonon szabad ábrázolni.)
S megint csak az ismétlés: hogyan lehetne az emberi sérelmek fölé emelkedni a hit erejével? Apró gesztusokkal segíteni a megbékélést, embertől emberig… lélektől lélekig… „Ünnepeinkre – mondja a püspök – meghívjuk a város vezetőit, a polgármestert, részt veszünk az újévi fogadáson. A helyi művelődési házban bizánci kórustalálkozót szerveztünk, s erre meghívtuk a város lakosait, hogy bemutassuk nekik értékeinket.” Önkormányzati támogatással püspöki múzeumot szeretnének létrehozni, „amely mindenki számára nyitva lesz”. Siluan püspök a magyarországi parókiákról származó XIX. századi liturgikus könyveket mutat – cirill betűkkel, román nyelven –, aztán különböző szakrális tárgyakat.
Mindez nagyon szép. Csakhogy, bár – a nyelvi különbözőséggel együtt is – tapogatódzunk a megértés felé, ott fészkel az a bizonyos történelmi-politikai nehezék.
Meghajolok, letérdelek a Szent Miklós ortodox székesegyházban. Az ikonosztázra némi fény vetül. „Uram, emelj túl minket a szavak és az indulatok kegyetlen gátján” – imádkozom.
Fényképezte: Cser István
