A miskolci iskola pedagógiai programjába is beépített szeretetszolgálat keretében a diákok konkrét munkát végeznek, heti, kétheti rendszerességgel, hat hónapon keresztül. Az elmúlt öt évben több mint háromszázötven diák vett részt a programban. A szervezők célja, hogy olyan diákokat neveljenek, akik érzékenyek mások problémái iránt, illetve akik aktívan akarnak és tudnak segíteni. Arra ösztönzik a tanulókat, hogy megtapasztalják annak örömét, hogy önmagukon túllépve másokért, másoknak szolgálnak – mondta Velkey Balázs, az Arrupe-csoport vezetője, a gimnázium matematikatanára. Az idei tanév utolsó hetében került sor a program zárására, a szeretetszolgálatban végzett egy éves munka értékelésére. A tizenöt éves diákok tantervbe beépített kötelező programjához önkéntesen kapcsolódtak az idősebbek is. A diákok különböző szociális munkákat végeztek: öregekkel, fogyatékosokkal és hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztak rendszeresen. A zárás alkalmával mind a fogadó szervezetek, mind a diákok beszámolnak tapasztalataikról.
Június 13-a, péntek délelőtt tanítás nélkül telt a kilencedik évfolyam számára. Minden csoport a saját maga készítette film, diasorozat, vagy más módon, a modern technika adta lehetőségeket kihasználva számolt be tapasztalatairól. Szebbnél szebb történeteket hallhattunk a saját félelmeiken, aggódásukon való átlépésről, és arról, hogy adni mentek, mégis szinte kivétel nélkül ők érezték megajándékozottnak magukat a szolgálat során. Néhányan nehéz szolgálatot vállaltak: a Hospice-házba jártak haldoklókkal beszélgetni. A gyermekkórházat látogatók beszámoltak arról, milyen nehéz volt otthagyni azt a kisgyereket, akihez napok óta nem ment be az édesanyja. Elhangzottak kedves történetek az idősekkel kialakult barátságokról is.
Az iskola jezsuita vezetőiben öt évvel ezelőtt fogant meg a gondolat, hogy létre kellene hozni egy programot, amelynek során a diákok megtapasztalják az adás örömét és az elfogadás képességét, amely által jobban megismerik önmagukat, tágul világképük és társadalmi felelősségvállalásuk, folyamatosan erősödik bennük a szociális érzékenység és elköteleződés. Lényeges szempont volt, hogy a szociális tapasztalat a tanulmányi, közösségi és lelki fejlődést segítő programok sorába illeszkedjen. A „másokértélő- ember”-t jellemző tulajdonságok kialakítása, fejlesztése elsősorban hosszantartó, rendszeresen végzett, konkrét feladatok által képzelték el. A diákok hétről hétre, rendszeresen találkoztak olyan konkrét helyzetekkel, amelyekben nekik kell dönteniük. Ezek által egyre érettebbekké válnak, s eljutnak odáig, hogy képesek lesznek választ találni az újra és újra felmerülő kérdésekre.
