E kérdéskörön belül elsőként Történelmi tudat és nemzeti identitás címmel Orosz István akadémikus, a Debreceni Egyetem tanára, a város díszpolgára tartott vitaindító előadást február 12-én Debrecenben, a Szent József Gimnázium dísztermében. A nemzeti identitás és azonosságtudat mindenki számára fontos. „A nemzeti identitástudat az énrendszerünknek az az összetevője, amely a nemzeti etnikai csoporthoz, a kategóriához tartozás tudatából és élményéből származik, ennek minden értékelő és érzelmi mozzanatával, valamint viselkedési diszpozíciójával egyetemben.” – Orosz István professzor Pataki Ferenc szociálpszichológus megfogalmazásából két mozzanatot emelt ki, az etnikai csoporthoz vagy nemzethez tartozás tudatát, valamint a nemzethez tartozás élményét. – Az identitásban a tudatos elem és az érzelmi elem egyaránt jelen van. Nem biztos, hogy mindenki tudatosan tartozik valamilyen nemzethez, de az biztos, hogy aki valamilyen nemzethez tartozónak érzi magát, az élményszerűen éli meg azt.
A történelmi tudat összekapcsolódik az identitás tudatos elemével, tehát ahhoz, hogy én tudatosan valamelyik nemzethez tartozónak érezzem magam, ahhoz szükséges egy tudatos elem. A történelmi vagy nemzeti tudat alakulásában három felfogást tárt a hallgatóság elé a professzor.
A nemzet
A perennialisták azt mondták, hogy nemzet mindig volt, van és mindig lesz. A modernisták szerint a nemzet a modern társadalom, a kapitalizmus szülötte, a marxista tudományosság szerint viszont a kapitalizmus elmúlásával az osztálykülönbségek, az állam, így a nemzet is el fog tűnni. A polgári nemzet a modern társadalomban született meg, de kétségtelen, hogy a megelőző századokban már voltak olyan elemek a népek fejlődésében, amely a nemzet sajátosságait viseli önmagán. Az előadó részletesen kifejtette a nemzet és történelmi tudat fejlődésének három szakaszát, a barbár nemzettudat, a nemesi vagy rendi nemzettudat, valamint a polgári nemzettudat időszakát. A barbár nemzettudat a kereszténység felvételéig tartott. A kereszténység felvétele után volt egy másik kapcsolatrendszer, az uralkodó és az alattvaló viszonya, ami szintén alá volt rendelve a keresztény univerzalizmusnak. Ez a helyzet változik meg a XIII. században, megfogalmazódnak a rendi nemzettudat elemei. Magyarországon kialakulnak a rendek, amelyek nem egyszerűen alattvalói – mint Szent István vagy Szent László alatt -, hanem már részesei a hatalomnak az országgyűlések kialakulásával.
Törekvések a magyar nyelvért
A XIX. századtól két mintát adott az európai gondolkodás a modern nemzetről. Rousseau francia nemzetteóriája azt mondja ki, hogy a nemzeti határok és államhatárok egybeesnek. Az államon belül egy nyelvnek van létjogosultsága, és mindenkinek ezen az egy nyelven kell beszélnie. A másik elmélet egy német tudós, Herbert nevéhez fűződik. Németország kétszázhatvannégy államból állt a XVIII. század végén, így az államnemzet helyett a nyelvnemzetet teremtették meg – fejtette ki gondolatait Orosz István, majd hozzátette: a soknemzetiségű Magyarország olyan állam része (a Habsburg Birodalomé), amely maga is követni akarta a francia példát, az egynyelvű nemzetállam kialakítását, mivel a lakosság nagyobbik fele német nyelven beszélt. Ezzel szemben nekünk ki kellett alakítani egy magatartásformát, és a Habsburg állam nemzeti törekvésével szemben nekünk nyelvnemzetté kellett válnunk. Nem véletlen az, hogy a reformkori törekvések, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapcélja – a Kazinczy-féle nyelvújítás révén is – a magyar nyelv fejlesztése, művelése volt.
Magyar lélekkel magyarul gondolkodni…
A reformkor nagy törekvése, hogy a nép egésze tagja legyen a nemzetnek, éppen a nemesi politikusok oldaláról jelenik meg. Ők úgy vélik, hogy a nemzet soraiba kell iktatni a népet is. Polgári nemzetet, polgári tulajdont, polgári létet kell megvalósítani Magyarországon. „A szabadság oly kimeríthetetlen kincs, mely által hogy véle többen osztoznak, sem nem fogy, sem nem gyengül sőt, nő, sőt erősödik. Nem arról van tehát szó, hogy mindenesetre leszálljunk a néphez, hanem arról, hogy őtet magunkhoz felemeljük”- idézte Kossuth Lajos 1883-ban megfogalmazott gondolatát a professzor. – Kossuth azt gondolta, ha a magyarországi nem magyar népek új magyar nemzetnek lesznek része, akkor jó magyarok lesznek. Viszont ahhoz, hogy igazán jó magyarok legyünk, magyar lélekkel magyarul kell gondolkodni. Az asszimilációval csak elriasztjuk a magyarországi nem magyar népeket. Az 1868-ban született nemzetiségi törvény szerint Magyarország polgárai egy nemzetet alkotnak, bármely nemzetiséghez tartozzanak is. Egy politikai nemzet van Magyarországon, a magyar, de lehetnek nem magyarul beszélő tagjai is. Ez az akkori Európához képest nagyon modern nemzetiségű törvény.
Számomra a magyarságot nem a test, nem a vér, hanem a lélek adja – fejezte be előadását Győrfi István jeles néprajzkutató gondolatával Orosz István professzor.
