Igaz, a mai klasszicista székesegyház alig százötven éves, de benne, alatta, körülötte ott az egész város, amely tanúja volt a magyar állam és egyház történetének a kezdetektől. Számos Szent István alapította egyházi központunk és ezeréves városunk van, de Esztergom mindig kiemelt szerepet töltött be: első királyunk az esztergomi püspököt tette az ország prímás-érsekévé – ahogyan a bazilika kapuja fölötti felirat is hirdeti -, a magyar egyház fejévé. Ez nemcsak a város történelmére volt hatással, hanem kulturális életére is, hiszen az esztergomi érsekek rangjukhoz és a hozzá évszázadokig kapcsolódó közjogi, birtokosi státuszukhoz méltó módon művészetpártoló tevékenységet is folytattak. Minderről a Főszékesegyházi Kincstár műtárgyai is tanúskodnak, amelyeket bár ma tárlókban csodálhat meg a látogató, eredetileg mind liturgikus szerepet töltöttek be.
Az első leltár 1528-ból maradt fenn, amikor a török elől menekülve Drégely várába vitték a kincstárat – ezt követően tizenháromszor költöztették, s kétszázötven évig nem is érkezett vissza Esztergomba a gyűjtemény. Ez idő alatt számos érték veszett el, miközben a királyok is sokszor fordultak anyagi segítségért a prímási kincstárhoz, és talán még többször lett rablás, fosztogatás áldozata. A mai gyűjtemény csak töredékét őrzi a hajdani gazdagságnak, ám így is Közép-Európa legpazarabb egyházi kincstáraként tartják számon. A műgyűjtő, művészetpártoló Simor János érsek gondolata volt, hogy ezt a páratlan gyűjteményt a nagyközönség számára is bemutassák. A bazilika földszintjén átalakíttatta az egyik termet páncélszobává, itt kapott helyet 1886-ban a jelenlegi kiállítás elődje. Ma ebben a helyiségben a látogató a székesegyház tervezésénél használt eredeti Künhel Pál-féle makettet csodálhatja meg, valamint a kincstár különleges ereklyéit. 1986-ban Lékai László bíboros biztosította a gyűjtemény számára az emeleti termet, ahol több mint négyszáz, stíluskoronként kiállított műtárgy mutatja be nemcsak a prímási székhely, de az egész magyar egyház történetét. A kincstár gazdag textilgyűjteménye szenvedte meg leginkább az elmúlt századok viharait, de még így is számos különleges darabot őriz. Néhány közülük – például Esztergom híres reneszánsz kori érsekének, Bakócz Tamásnak miseruhája és püspöksüvege – az ötvöstárgyak mellett kiemelt helyet kapott, nagy részüket azonban jelenleg egy különteremben, kevésbé látogatóbarát módon őrzik.
– Terveink között szerepel a textilgyűjtemény átalakítása, hogy méltóbb és a vendégek számára befogadhatóbb módon mutathassuk be a liturgikus ruhákat – számolt be a kincstár igazgatója, Németh János kanonok, plébános. – Most ért véget az a program, amelyben az ötvöstárgyak nagy részét konzerváltuk, restauráltuk. Szerény anyagi lehetőségeinkből minden évben jelentős részt fordítunk műtárgyvédelemre, és szeretnénk ezt a munkát a textilgyűjtemény helyreállításával folytatni. Ezzel együtt pedig egy új kiállítótermet is megnyitnánk, ahol az eddig raktárban őrzött darabokat is bemutathatjuk. A megvalósításhoz természetesen pályázati lehetőségeket is igénybe vennénk, hiszen pusztán támogatásokból és saját erőből nem tudnánk fedezni a költségeket.
Idén befejeződik a tárlók világításának rekonstrukciója, így az ötvöstárgyakat bemutató terem is részben megújulva várja majd a látogatókat. E gazdag gyűjteménynek nemcsak vallási, de nagyon fontos történelmi, kultúrtörténeti vonatkozásai is vannak, ezért azoknak a látogatóknak is sokatmondó, akik távol állnak az egyháztól. A kiállítás legrégebbi darabja egy IX. századból, a Karoling- korból származó metszett hegyikristály, Kálváriajelenettel. Párja, egy hasonló ovális kristály, amelyen azonban semmilyen díszítés nincs – a kutatók azt feltételezik, lencseként szolgált a húsvéti tűzgyújtáson. A magyar egyház bizánci kapcsolatairól egy XII. századi csóktábla tanúskodik, amelynek különlegessége, hogy színes rekesz-zománc képei a magyar Szent Koronával mutatnak hasonlóságot.
Az esztergomi kincstár őriz hármat azokból a XV. századi asztaldíszként szolgáló szarvserlegekből, amelyekből talán egy tucat, ha fennmaradt egész Európában. Egy másik különlegesség, hogy bár kevés gótikus ötvöstárgy vészelte át a történelem viharait, mégis az esztergomi gyűjtemény büszkélkedhet Magyarország legnagyobb és a világ talán legszebb gótikus kelyhével, amelyet Suki Benedek rendelt erdélyi mesterektől. Anyagát és művészeti jelentőségét tekintve is a kiállítás legértékesebb darabja Mátyás király kálváriája, amelyet a szakirodalom a magyar korona után hazánk második legjelentősebb ötvösremekeként tart számon. A műtárgy értékét megismételhetetlensége adja, hiszen ma sem ismerik pontosan a technikát, amivel a kálvária zománccal borított színarany alakjait készítették. A reneszánsz mestereket dicsérik a magyar filigrándíszes kelyhek is – a kincstár négyet őriz e ritkaságokból. Az esztergomi érsekek Szent Istvántól kapott joga a mindenkori magyar király felkenése, megkoronázása. E szertartás liturgikus eszközeit is megcsodálhatja a látogató a kiállításon: a XIII. századi eskü-keresztet, a reneszánsz kori gyönggyel és drágakővel díszített püspöksüveget, Oláh Miklós XVI. századi koronázási pásztorbotját, a felkenéshez használt olajtartót és a XVII. századi csókkeresztet.
Barokk ötvöstárgyakkal minden egyházi kincstár büszkélkedhet, de az esztergomi az e korból származó darabjai között is őriz különlegességeket, többek között a „bíboros-ciceró”, Pázmány Péter ébenfából és ezüstből készült úti oltárát. A terem utolsó tárlója az elmúlt két évszázadról mesélő műkincseket őrzi, például az úgynevezett Immaculata kelyhet, amelyet a szeplőtelen fogantatás dogmájának elfogadására készíttetett Scitovszky János, vagy IV. Károly és Zita királyné koronázási kelyhét. A kiállítás a XIX-XX. századi darabokkal zárul, de a kincstár ma is él – tovább gyarapszik hagyatékok, ajándékozások által, és jeles alkalmakkor ma is használatba vesznek egy-egy történelmi liturgikus tárgyat. A prímások kincstárának legszebb darabjaiból létrehozott kiállítás bejárata mellett pedig ma ott a missziós kereszt, mintegy szimbolizálva a célt, amit – történelmi és művészeti értékeink őrzésén túl – minden egyházi gyűjtemény szolgál: a szépségen, az ars sacrán keresztül Krisztust hirdetni az embereknek.
