A pünkösd utáni első, ily módon felolvasott apostoli könyv a Rómaiakhoz írt levél. A pünkösd utáni második vasárnap olvasmányának (Róm 2,10-16) egyik kulcsmondata: „Istennél nincs személyválogatás.” Általánosan ismert, elfogadott, használt s ugyanakkor gyűlölt dolog a személyválogatás. Találkoztunk és találkozunk vele a terhesgondozástól kezdve az iskolán át a temetőig. Húsz évvel ezelőtt a kivételezés alapja még ideológiai volt, ma a pénz. És megmérgezi a társadalmat, az emberi kapcsolatokat.
Szent Pál mélyebbre ás. Ő, aki emberileg büszke származására, farizeus voltára, megtérése után Krisztus ismeretéhez képest mindezt szemétnek tartja. Felismeri, hogy Isten kegyelme szolgálatra és alázatra kötelezi az embert. S az ő evangéliuma az, hogy Krisztus ítél minden ember fölött, ennek alapját pedig a személy tettei képezik: hogy mennyire voltak összhangban az Úr törvényével. Illetve ha valaki pogány, s ezért nem ismeri a Törvényt, követte-e lelkiismerete szavát. Ugyanis „Isten a kőtáblánál hamarabb a szívünkbe írta törvényét”; a lelkiismeret Isten szava bennünk, amely a hitetlen embert is fölmenti vagy vádolja tettei szerint.
A közgondolkodás sokféleképpen osztályozza az embereket. Legfinomabb lelkűeknek azokat tartják, akik önzetlenül, állandóan képesek mások segítségére lenni, a másik emberben önmagukat látják – Krisztus tanítása szerint nekünk, keresztényeknek ez lenne a minimum. A Jézus által adott szeretet főparancsa, maga Jézus személye a helyes lelkiismeret legfőbb támasza. Ebből az következik, hogy aki lelkiismerete ellen cselekszik, az súlyos bűnt követ el, és méltó az ítéletre. Sok embernek azonban eltorzult a lelkiismerete. Ez megtörténhet saját hibájából, ami nemtörődömségre, kényelmességre vagy figyelmetlenségre vezethető vissza, de külső hatások is közrejátszhatnak benne. Ha például a civil törvények megengedettnek tartják az abortuszt, az eutanáziát, a házasságon kívüli párkapcsolatot, a kábítószert, akkor a befolyásolhatóbb, kevésbé Krisztusba gyökerezett lelkek lelkiismerete eltorzul. Egyesek ilyen morális kérdésekre is ki akarják terjeszteni az állam és egyház szétválasztása politikai elvet: így lehet eltorzítani a közösség kollektív lelkiismeretét, és a pusztulás felé irányítani a társadalmat. Ennek ellenszere az, hogy mindjobban erősíteni kell a krisztusi élet példáját a társadalomban – legelőször is úgy, hogy magunk mind mélyebben Krisztusba gyökerezzünk.
