A küzdelem szobrásza

Nevét mégis alig ismerjük. Idén hetvenöt éve hunyt el Tóth István szobrász. Munkásságát az alábbiakban mutatjuk be. Az 1861. november 9-én született fiú első szobrait apja bútorgyárában dolgozva készítette. Felfigyeltek tehetségére, és nagybátyja, Németh József szentkirályi plébános javaslatára jelentkezett a bécsi szobrászati akadémiára. A sikeres felvételi vizsgát követően a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara biztosított számára ösztöndíjat.
1882-től 1889-ig járt Európa akkor leghíresebb szobrászati akadémiájára. Edmund Hellmer előkészítője után, Kaspar Clemens von Zumbusch akadémikus mesterképző szakát végezte el. Ő volt az egyetlen magyar növendék, aki képzése során akadémiai nagydíjat és császári aranyérmet nyert. 1889-ben iratkozott be Foerk Ernő a bécsi építészeti mesteriskolába. A széles látókörű, tehetséges és sokoldalú építész élete végéig hű barátja és művésztársa lett Tóth Istvánnak. Hazafias felfogásuk nemzeti művekre inspirálta őket. Keresztény hitük pedig az egyházi építészet és szobrászat kimagasló alkotásainak létrehozását segítette elő. Zumbusch professzor kérlelte az ifjú mestert, tanulmányai befejeztével is maradjon Bécsben. Kilátásba helyezte akadémiai kinevezését is, de bármennyire megtisztelő volt az ajánlat, Tóth István nem fogadta el. Ő hazájának kívánt művésze lenni. A küzdelmes hazai életet választotta. Előbb Strobl Alajosnak segített be Várkert-bazári műtermében, majd amikor 1891-ben kinevezték a Mintarajztanoda szobrásztanárának, átvette műtermét, és itt alkotott negyvenhárom éven keresztül, élete végéig. Első megrendelője – és 1903-ban bekövetkezett haláláig patrónusa – Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök volt. Először Iványi Ödön obeliszkjéhez rendelt egy életnagyságú emblémát. Ezt követte Szent László király álló bronzszobra a nagyváradi piactérre, a nagyváradi, majd a máriaradnai székesegyházak főoltárai, 1885-ben pedig Szaniszló Ferenc ülő bronzszobra. Számos díszítő szobrot készített, amelyek a millenniumra készülő épületeket gazdagították. Az Országház külső homlokzatára öt kőszobrot, belső terébe nyolc pirogránit szobrot mintázott. A Vajdahunyad várában nyolc alkotását helyezték el. Ebben az időben épült a Magyar Nemzeti Bank központi épülete is a Szabadság téren. Tóth István a Bank utcai főbejárat feletti erkély két, másfélszeres életnagyságú női alakját, a Hajózás és a Bőség szobrait készítette el. Az épület Szabadság téri oldalának első emeleti magasságában pedig egy öt négyzetméteres domborműve kapott helyet. Önzetlenül dolgozott a magyar művészet felemelkedéséért. Ezt a tevékenységét ismerték el a Várkert-bazár művészei, amikor 1896-ban megválasztották közös képviselőjüknek. 1902-ben pedig az ország kimagasló művészeit – szobrászokat, festőket, építészeket – tömörítő Magyar Képzőművészek Szövetsége választotta meg elnökévé.

Kifinomult művészi érzékével, szerénységével mindig az egyszerű, lényegre törő, de kifejező művészeti megoldásokat választotta. Arra törekedett, hogy a megmintázott személy szellemisége tükröződjék alkotásában. Ettől a nemes egyszerűségtől és az apró részletek pontos megmunkálásától váltak örök érvényűvé munkái. 1905-ben nagyváradi megbízásra készítette el Pieta szoborcsoportját, mely kiemelkedik a hasonló alkotások közül. Másolatát a Kerepesi temető főbejáratánál helyezték el, ahol egyébként több síremléke is található. Pajzsmirigybetegség alakult ki nála, ami nagyban akadályozta munkavégzését. Fojtogató betegségét a Küzdelem című alkotásában örökítette meg, amelyet a Várhegyen helyeztek el. Számos egész alakos szobrot mintázott bronzból és kőből egyaránt – így például Szily János püspök, Nepomuki Szent János, a Szűzanya (Madonna) vagy Szent Vendel alakját. Bronzból készítette el annak a Szent László lovas szobornak a kis mintáját is, amelyet gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspök rendelt. A mű létrejöttét az I. világháború sajnos megakadályozta. De tovább dolgozott a nehéz évek alatt is, 1913-ban mintázta meg a szombathelyi székesegyház mellékoltárára Szent Márton hermáját. Ezután két Kossuth-szobrot készített. Az egyik 1913-ban készült, Zugligetben található, annak a helynek a közelében, ahol 1837-ben az osztrákok elfogták Kossuthot. A másik, szentesi álló alakos bronzszobor megbízását pályázaton nyerte el. Gipszváltozatát 1914-ben elkészítette, bronzba öntésére és átadására azonban 1934-ig várnia kellett.

Tóth István 1913-tól 1930-ig dolgozott a szegedi dóm plasztikai kialakításán, művészéletének több mint egyharmadát töltötte el itt. Mintegy száznegyven alkotása található a Fogadalmi templomban. A dóm munkálatainak befejezése után elővette régi „adósságait”. Az I. világháború előtt készített Dávid-szoborvázlat alapján kőből kifaragta másfélszeres életnagyságban a bibliai alakot, amelyet a Szépművészeti Múzeum vásárolt meg tőle. Az 1909-ben mintázott Leányrablás kisszobra után bronzból elkészítette a Zsákmány című szoborcsoportját. Ezt, valamint másik nyolc alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Tóth István 1934. december 12-én hunyt el Budapesten. Ideiglenesen a székesfőváros adományozta sírhelyen, a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomba. Utolsó kívánságának megfelelően, a barátja tervezte szombathelyi Szent Quirin-templom felépítése után, 1939-ben holttestét exhumálták és az altemplomban újratemették.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..