A Dél-Pest megyei térségnek nem csupán virágzó regionális központja, de egyszersmind egyik legszebb, legvonzóbb, leginkább turistacsalogató városa Dabas. A Budapesttől mindössze negyvenpercnyi autóútra fekvő települést, pontosabban az innen Ócsára vezető utat már 1264-ben és 1272-ben megemlítik az oklevelek. Dabas huszonnégy kúriájának nagyobbik része a Halász család birtokában volt. Ezek közül a klasszicista stílus jegyében emelt szépséges kis- és középnemesi otthonok közül a vezérhajó kétségtelenül a Halász Móricz-kúria, amely napjainkban nem csupán e nevezetes család életét bemutató, hihetetlen szépérzékkel és hozzáértéssel, részben a Halász utódoktól kapott tárgyakkal berendezett lakásmúzeum, hanem egyszersmind élettől pezsgő kulturális központ. Ugyanabban az esztendőben, 1821-ben épült, mint a ma már Dabassal egybeolvadt Gyón református temploma. Idézzük Klaniczay Péter művészettörténész méltató szavait: „Gyónon, nagyobb park által közrefogva, a Halász Móricz-kúria (Kossuth u. 7.) fogadja a látogatót, amely talán a legismertebb és leginkább kastélyszerű (tehát a kúria kategóriánál jóval mívesebb, elegánsabb! – P. É.) épület. Utcai frontját igényesen falazott kerítés övezi. A kúria részben alagsori földszinttel és nagy belmagasságú emelettel rendelkezik, melynek révén méretei messze meghaladják a szokásos kúriákét (…). Az utcai homlokzat emeletéhez csatlakozva, tömör alsó szinten álló, négyoszlopos, timpanonos portikusz teszi igazán elegánssá az épületet, melyhez ívesen felfutó rámpák vezetnek (…)” Ez a timpanon, ezek a rámpák, ez a tágas ámbitus mindenki számára ismerős lehet, aki valaha is látta az 1949-ben forgatott Lúdas Matyit a zseniális Soós Imre főszereplésével. Azonban ne legyünk igazságtalanok, a gyóni és dabasi Halászok soha nem voltak Döbrögik, földjeiket nem jobbágyok, hanem bérmunkások művelték. Halász Móricz életének több eseménye, például esküvője mellett ebben a remekmívű kiskastélyban – nevezzük most így – egy kiállítási egység a nevezetes film előtt tiszteleg, de ugyanilyen hangsúlyt kapnak benne az egykori lakók bensőséges hétköznapjai, egy női és egy férfiszoba, egy kecses stelázsikkal ékes konyha, egy karcsú ezüst kávéskanna, egy míves-szép tükör, vagy éppen a Halász család címere. Ám valójában mégsem kastélymúzeum ez, hanem a helybéliek és a messziről érkezők igazi otthona, az év minden szakában, de különösen az őszi Gyóni Napok idején, amikor a gyönyörű parkban barangolgatunk, s a vendégváró, mondhatnám, tárt karú épületben nagyok és kicsinyek számtalan izgalmas esemény részesei lehetnek. Köszönhető ez részben Kőszegi Zoltán polgármester és Pálinkásné Balázs Tünde alpolgármester asszony sok munkájának és szeretetének, de egy olyan, itt élő, fiatal írónőnek is, mint Bábel Antónia, aki egy személyben óvónő és varázslatos gyerekkönyvek szerzője.
Ennek a településnek volt a szülötte az I. világháború legismertebb magyar költője, az Áchim Géza néven született Gyóni Géza, aki Van egy falu című versében így emlékezett pátriájára:
„Van egy falu, fehérfalú
Templom van a közepében,
Nekem az a kicsiny haza
Legkedvesebb menedékem.”
Nem kell azonban sem Dabas, sem Gyón szülöttének lennünk ahhoz, hogy felismerjük: nagyon sok szépséget adhatnak nekünk akár a fővároshoz közeli települések, akár az ország rejtett, kevéssé ismert, a külföldjárások lázában elfelejtett, épített kincsei. Ezek a kulturális örökségünkhöz tartozó helyek megérdemlik, hogy megismerjük, megszeressük, életünk részévé, megújuló életerőnk és életörömünk forrásává tegyük őket! Akár egy-egy családi ünnep alkalmával, amikor a tágas, kellemes pinceebédlő akár több generáció közös ünnepi perceit is be tudja fogadni!
