Középiskolások csoportja szemetet és levelet szedett a IX. kerületben, egy cserkészcsapat Kispesten bölcsőde külső festését kapta feladatul, „károlis” diákok kerítést cseréltek és festettek a XVIII. kerületben. Ez utóbbiaknak német gimnazisták is segítettek – ők azonban kevésbé voltak lelkesek, ezért elég hamar elmentek ebédelni. A XII. kerületben kápolna csinosítása és utcai padok festése, Zsámbékon idős emberek segítése, Nagykovácsiban a kerítésfestésen túl egy muzeális tűzoltóautó kiállításra való előkészítése: letisztítása és lefestése várt a jelentkezőkre, Bicskén pedig egy kápolna padlásának galambpiszoktól való megszabadítása. A Fokoláre ifjúsági ága, a Fiatalok az egyesült világért mozgalom tagjai a Határ út közelében lévő, Távíró utcai kiserdő takarításába kezdtek bele, és mivel két nap, péntek és szombat nem volt, nem lehetett elég erre, lelkesedésből még vasárnap is visszamentek. – Őrület, hogy miket találtunk ott – mondja Gőbel Ágoston, a Fiatalok az egyesült világért magyarországi felelőse. – 2016-ig érvényes jogosítvány, személyi igazolvány és adókártya egyaránt volt a szemétben. Fantasztikus volt az arra járó emberek reakciója. Miután megtudták, kik vagyunk, mi a küldetésünk, rettentő lelkesek lettek, és azt mondták: „Ilyet mi is szívesen csinálnánk!” Ezzel máris teljesült a legfontosabb célkitűzésünk: egyházaink fiatalos, modern arcát mutatni meg a világnak. Mindenki érzi, hogy a világ nincs rendben, de általában tanácstalan, hogy egymaga mit tehetne a gondok megoldása érdekében. Az ingyenes szeretet, a kompromisszum nélküli feladatvállalás hatásos tanúságtétel. Ez nemcsak egyházi, sőt még csak nem is feltétlenül vallási ügy. Az aranyszabály az összes világvallásban benne van. „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” – ez minden emberrel összeköt. A mozgalmunk nevében szereplő »egyesült világ« kifejezés arra figyelmeztet, hogy nem elég pusztán toleránsnak lennünk egymással, »békén hagynunk « a többieket, hanem az aktivitásunkra van szükség: arra, hogy tudjuk és akarjuk megszólítani egymást. Ebben a három napban ennek nagyszerű kísérletét látom – lelkesedik Gőbel Ágoston.
A 72 óra református szervezője Kis Renáta volt. „Az egyház szívében”, a zsinat ifjúsági irodájánál dolgozó lány leginkább mint ökumenikus eseményt tartja nagyszerű tanúságtételnek az elmúlt három napot. „Meghatározó élményem volt egyszer a Szigeten, hogy a Közös Pont-sátorban csak az utolsó nap végén tudtuk meg egymásról, ki melyik egyházhoz tartozik. Ez jellemezte a 72 órát is. Egy csapatként, barátokként tudtunk megjelenni a világ számára, amely sokszor értetlenül tekint arra, hogy Krisztushívő létünkre választóvonalak, ellentétek lehetnek közöttünk. Az országot járva az elmúlt napokban mindenütt a munkakedv és az ügybuzgóság fantasztikus példáival találkoztam. Sosem gondoltam volna például, hogy tizenéves fiatalok olyan kevéssé gusztusos munkát is lelkesen, fáradhatatlanul képesek végezni, mint egy kápolna padlásának galambpiszoktól való megtisztítása és fertőtlenítése. Ez most így volt, és még estére sem fogyott el a lendület! A közösség ereje ismét csodát tett.”
Fotó: Kissimon István
