Balogh József a papok közösségi életéről beszélt, amelytől nem lehet idegen az ősegyházban megvalósuló vagyonközösség sem. Ez lehetőséget ad az evangéliumi szegénység megélésére, de abban is segít, hogy tudjunk kérni és elfogadni másoktól. „Apostoli munkánk akkor eredményes, ha püspökünkkel és a paptestvérekkel egységben dolgozunk.” Jávorka Lajos elmondta, kispapként sokat jelentett számára a megújulási mozgalmakkal való találkozás. Kezdő papként tapasztalta: akkor tud közösséget építeni, ha rendszeresen talál időt, hogy találkozzék paptestvéreivel. „Akkor van harmóniában az életünk, ha egyensúlyban van az Istennel, a paptestvérekkel és a ránk bízottakkal megélt közösség.” Perlaki Flórián fiatal papként nagy lendülettel kezdett dolgozni, de minden igyekezete ellenére a hittanórára nem jöttek többen, a szentbeszédek hatására a hívek nem lettek buzgóbbak. Amikor találkozott a Fokoláre lelkiséggel, akkor tapasztalta meg, hogy a közösség szeretete az, ami mélyen megérinti az embereket, és elvezeti Istenhez. A Korondról származó Nagy Csaba, az egri szeminárium ötödéves papnövendéke úgy látja: „A papságnak az a legfontosabb tennivalója a világban, hogy láthatóvá tegye azt a misztériumot, amelyet az egyház képvisel. Ez nem más, mint Jézus Krisztus. Az emberek között példát kell adnunk azáltal, hogy emberibb emberek vagyunk.” A nap folyamán Chiara Lubich előadásából idéztek, aki fontosnak tartotta a plébániákon születő élő közösségeket, a tanúságtételt, biztatta a papokat a közösségi életformára, ami nemcsak a közös étkezést, hanem a lelki és anyagi közösséget is jelenti. Délután csoportbeszélgetéseken olyan jól működő összejövetelekről számoltak be a résztvevők, ahol az imádság, az étkezés, a szabadidő eltöltése vagy a vasárnapi evangélium átelmélkedése ad erőt. „Közben tükröt tartunk egymás elé, meghallgatjuk a másik nehézségeit, és a kölcsönös szeretet által Jézus köztünk van” – hallhattuk az atyáktól. A mintegy hatvan pap együtt misézett a kegytemplomban, ahol a Szűzanya közbenjárását kérték életükre, küldetésükre.
