Őrizték a tüzet: A kisgyermekekért és a betegekért élt

Zsámbékon 1940-ben végezte el a tanítóképzőt, majd egy év múlva, első fogadalma után Ipolyszakálkára helyezték, ahol kisgyermekeket tanított. Ezután rövid időre visszakerült Zsámbékra, majd onnan Törökbálintra. „A második világháború után megindult a kitelepítés, és 1946-ban a svábok helyére az Alföldről és a határokon túlról érkeztek betelepülők. Ezeknek a gyerekeknek a számtan és az írás mellett a magyar nyelvet is meg kellett tanítanunk az iskolában. Ezután rövidebb időt töltöttem még Érden és Levelek községben.” 1950-ben, a rendek feloszlatásakor több ezer szerzetessel együtt neki is munkát kellett keresnie, ami abban az időben sok küzdelemmel járt. Hazament Szegedre, de mindenhol visszautasították, amikor megtudták, hogy szerzetes. Végül a ládagyárban kapott állást. „Később Szegeden, egy tüdőgondozóban adtak munkát, majd egy év után a környező tanyavilág tüdőbetegeinek ellátására egy röntgenautóval jártuk egész Csongrád megyét, tizenkét éven keresztül. Innen később szellemi fogyatékos gyermekek mellé kerültem, szintén Szegeden” – emlékszik a nővér az Alföldön töltött évekre. Egyik rendtársa megkérte, pártfogolja egy szeminarista ismerősét. Később a felszentelt pap Kisgörbőn lett plébános, ahová Dalma nővér elkísérte. Hosszú évekig szolgált a plébánián, az irodában és a háztartásban. Itt értesült a rendszerváltás hozta lehetőségről, hogy a szerzetesrendek újból működhetnek az országban. „1990-ben az akkori tartományfőnöknő kérésére visszatértem a nővérközösségbe, Pilisborosjenőre. Óvodás és kisiskolás gyermekeknek tanítottam hittant. Erről az időszakról sok kedves emléket őrzök. Szerettek a gyerekek, mert jól értettem a nyelvükön. A nagyszülőkből kis közösséget szerveztem, akik segítettek a kicsiknek apró ajándékokat készíteni. Megleptük őket az ünnepekre, Mikulásra, karácsonyra” – meséli a nővér a szép emlékeket. Mindig nagy kreativitás, lelkesedés és buzgóság jellemezte az egyházi ünnepekre való előkészületeit – emlékeznek rendtársai a nővér szolgálatára. A hamarosan kilencvenedik életévébe lépő Dalma nővér jelenleg a Dabas-gyóni Zárdakert Idősek Otthonában él. Napjait áthatja az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus imádása, a vele egy szobában lakó rendtársával rendszeresen végzett zsolozsma és a rózsafüzér. Dalma nővér egész életét az Isten iránti mérhetetlen szeretet és mély bizalom jellemezte. Ezek segítették őt a nehéz és kilátástalannak tűnő időkben is.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..