A „kis úton” járva

A kiváló flamand pap, Edward Poppe 1924. június 10-én, életszentség hírében hunyt el. A papok évében rá is emlékezünk, és felidézünk néhány gondolatot a papokhoz írt egyik leveléből, amely bepillantást enged mély lelkiségébe, és melynek elején a következő fohász található: „Jézus Eucharisztikus Szíve, a papi szív mintaképe, irgalmazz nekünk!” ,,Fiam, pap akarsz lenni, jól van. Ha Isten hív, apád boldog lesz. De jól jegyezd meg: nem akarom, hogy a gazdagoknak hízelegj, hanem légy a nyomorultak segítsége és vigasza. Meggyőződésből és munkaszeretetből légy pappá, különben jobb volna, ha a pékségben maradnál.” Ezekkel a szavakkal fogadta édesapja a hírt, hogy fia pap szeretne lenni. Nemcsak szüleinek, Edwardnak is sok áldozatába került a cél elérése. 1911 őszén, katona-kispap korában betegszobába került. Itt olvasta Lisieux-i Teréz önéletrajzát, aki akkor még csak ,,Isten Szolgálója” volt. Az Egy lélek története fordulópontot jelentett életében. Magáévá tette a,,kis út” lelkületét, és Assisi Szent Ferenchez hasonlóan lélekben ő is eljegyezte Szegénység Úrnőt.

A leuveni szemináriumban kispap társa megismertette Montforti Grignion Szent Alajos (1673-1716) világhírű könyvével, Az igazi Mária-tisztelettel. Nagy hatással volt rá, elmélyítette a Szent Szűz iránti szeretetét, és felajánlotta magát neki. Így, miután 1913-ban a tomista filozófia doktorává avatták, első zarándokútján Lourdes-ba ment. A világháború során súlyos betegséget szerzett, amely végigkísérte egész életén. 1916. május elsején szentelték pappá. „Aki a papszentelési oltárhoz odalép, az vértanú” –vallotta. Papi jelmondata ez volt: ,,Sacerdos et victima” – pap és áldozat. Első kápláni állomáshelye a genti Szent Coleta-plébánia lett. Itt megalapította az áldozók szövetségét, illetve a katekéták művét. ,,Az áldozók szövetsége gyermekekből áll, akik Jézust szeretik, és szentté válnak a napi szentáldozás által. Legyenek példaképek mások előtt, és lelkesítsék egymást a jóra” – hirdette. A gyerekeknek tetszett a kezdeményezés, és egyre többen csatlakoztak hozzá. A katekéták műve a gyerekek korai szentáldozásra való előkészítését szolgálta.

Fáradhatatlanul tevékenykedett, de a legfontosabbról soha nem felejtkezett meg: „Azt gondolom magamban: a Jóisten nem akarhatja, hogy ilyen lázasan dolgozzam tovább. Úgy veszem tehát, hogy minden munkától fölmentettek. De ha a papnak semmi dolga, akkor imádkoznia kell; ezt teszem hát én is. Elmélkedem egy órát. És az óra végén rendszerint megint nyugodt vagyok. Akkor újból áttekintem a rám váró munkát, és különös, de ilyenkor mindig az a benyomásom, hogy végére tudok járni a feladatoknak.” A rendszeres napi elmélkedést mindig megtartotta, és úgy nevezte: ,,olajat tölteni a lámpásba”. Mert csak akkor ér célt a lelkipásztor szolgálata, ha lelkében izzik a szeretet Isten és a Szűzanya iránt. 1918 őszén a vincés nővérek moerzeke-i házába került lelki igazgatónak. Amikor jobban érezte magát, dolgozott; ha szívgyengesége súlyosbodott, újból csak,,a fekvés apostolságát” gyakorolta. „Szent papokért imádkozom.” Minden áldozatát felajánlotta a gyermekekért és a papokért. Papi lelkigyakorlatokat tartott, könyveket, cikkeket írt. Eucharisztikus módszer a nevelésben címmel, könyvet írt a gyermekek lelkivezetéséről. Négy évvel később a szeminárium lelki igazgatója lett. Háromszáz egyházmegyés és szerzetes kispap nevelője volt. Kedvelt mondása volt: ,,Értük szentelem magamat” (Jn 17,19). Szentté lett, hogy másokat is szentté tehessen. A vissza-visszatérő betegséget, a szenvedést türelemmel fogadta. Sok nehézség, támadás, meg nem értés kísérte életének nyolc papi esztendejét. Az egyetemi lelkészségtől a szegény munkások plébániájáig több helyen is szolgált, de gyenge fizikuma miatt gyakran küzdött kimerültséggel. Aszkéta és kiváló lelkipásztor volt. Moerzekében hunyt el, ott is lett eltemetve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..