Számos – számtalan doxológiánk létezik, de a római rítusú liturgia alapvetően két (illetve három) ilyen imádságot használ, az úgynevezett „nagy doxológiát” (ez a Dicsőség a magasságban Istennek kezdetű himnusz, továbbá eszmeileg idesorolható még a Te deum himnusz is) és a „kis doxológiát”: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.” Ezt a rövid, szentháromságos dicsőítő formulát a zsolozsmában az egyes imaórák kezdetén, az egyes zsoltárok és kantikumok lezárásakor, valamint a válaszos énekben imádkozzuk. E szentháromságos ima „olyan alkalmas záradék, amelyet a hagyomány ajánl, és amely az Ószövetség imádságát dicsőítő, krisztológiai és szentháromságos értelemmel gazdagítja” – olvassuk az Általános rendelkezések az imaórák liturgiájához utasításai között (123. pont) ezen imának a zsolozsmában való használatáról.
Papnövendék koromban mondta egy növendéktársam – miután megosztotta velem benső útkeresésének nehézségeit: „Tudod, minden zsoltár dicsőítéssel zárul.” Milyen igaz is: lehet, hogy a zsolozsma alaphangulata a bűnbánat, lehet, hogy az imaóra zsoltárai panaszosak, keserűséget sugallnak, mégis a legszentebb Szentháromság dicséretébe torkollnak. Gyakori nehézség a zsolozsma akár egyéni, akár közösségi imádkozása közben, hogy egyfelől nehezen tudunk azonosulni a zsoltár(ok) mondanivalójával, hangulatával, másfelől (az iménti következményeként) nehézséget jelent a zsoltárokra mint az Ószövetség imáira újszövetségi, krisztusi fényben tekintenünk. Mindkét nehézségre orvosság a kis doxológia, hiszen Isten minden önmagáról szóló kinyilatkoztatása, még ha az az Ószövetségben tárult is fel, szentháromságos titkának „fényvillanása”, amely titok fényárja Fiában borította el teljesen a világot. A kis doxológia a „legcsaládibb imánk”, hiszen az Atya fiai vagyunk a Fiúban a Szentlélek által. Minden imánk, minden liturgikus cselekményünk a Szentháromság szépsége, szeretete által kiváltott csodálkozás, nem fogyatkozó öröm megnyilvánulása kell legyen. Az Úr annyira csodálatos, és e csodálatossága a nehéz pillanatainkban is meghúzódik. Ismerjük fel és valljuk meg!
