Jézus egyértelműen személyes valóságként beszél az ördögről, aki el akarja homályosítani az ember istenképiségét, le akarja akarja rombolni Istenhez való hasonlóságát. A pünkösd utáni ötödik vasárnap egy ilyen találkozást mutat be Jézus és az istenellenes erők között. A központban ezúttal is az ember üdvössége áll.
Jézus számára bizonyos szempontból kudarc a Mt 8, 28-32-ben leírt történet. Az evangélium hirdetésében elért sikerek után a Genezáreti-tó pogányok lakta keleti partjára megy, ahol két megszállott útját állja. A Mester kiűzi a gonosz lelkeket, s hagyja, hogy egy sertésnyájba szálljanak, amely így a tengerbe rohan és elpusztul. Máté nem részletezi a két ördögtől megszállott állapotát, csupán összegzi, hogy veszélyesek az emberek számára, az út használhatatlan miattuk. Mintha Jézus elől is el akarnák zárni: ne menjen a pogányok közé, nehogy megismerjék az üdvösség útját. S ha az ördög felismeri az Urat, és engedelmeskedik neki, az emberi szív még mindig gátja lehet az evangélium terjedésének. Ez bizony Jézus számára is kudarc: legyőzi az ördögöt, de az ember ellenáll neki: a gadaraiak arra kérik, hogy távozzon el határukról — talán mert túl nagy árnak tartották a sertésnyáj pusztulását ezért a csodáért.
A mai világ ugyan nem szereti a gonoszt, de ha nem tud tőle megszabadulni, hát elfogadja a létét, s igyekszik úgy együtt élni vele, hogy minél kevésbé legyen zavaró. A rosszat megpróbáljuk eltávolítani. ha nem megy, kikerüljük, a kényelmetlen helyzeteket pedig igyekszünk megoldani. A lelket károsító dolgokkal is hasonlóan viselkedik a világ. Bár nem jók, s ímmel-ámmal tesz is ellenük (alkoholizmus, kábítószerek, bűnözés), végül is elkerülhetetlennek tartja őket. Jézus másként gondolkozik: az emberi lélek mindennél értékesebb, ezért minden rosszat el kell távolítani az embertől és az emberből, nem lehet méricskélni, vajon megéri-e vagy sem. Az ember akkor él szabad és teljes életet, ha felszabadul a kötelékektől: bűntől, szenvedélytől vagy ördög általi megszállottságtól.
Ez a megszabadulás életünk kulcspontja. Akkor is, ha ára van. Például elveszítem az olyan barátaimat, akik számára a lelkem nem a legfontosabb; lemondok káros szenvedélyeimről, még ha bizonyos hiányt is érzek emiatt egy darabig; nem sajnálom az időmet az imádságra – mert csak akkor tudok figyelni a saját életemre, ha előtte megtanulok Istenre figyelni. A megtérés azt jelenti, hogy elfogadom Isten vezetését, elhiszem, hogy jót és a legjobbat akarja nekem. Lehet, hogy nagy árat kér tőlem az Úr, de ha vállalom, sokszorosan megjutalmaz, mert őt nagylelkűségben nem lehet túlszárnyalni.
