A nagyböjt negyedik vasárnapján az ünnepi konták segít látásmódunk kitágításában, a lényegre való figyelésben.
Az ének első része megmutatja helyzetünket: „Uram, miután kereszted tiszteletére lettünk méltatva.” Innen folytathatjuk utunkat. Eljutottunk a nagyböjt közepére, a harmadik vasárnapon kifejezhettük hódolatunkat a szent kereszt előtt. S milyen jó lenne, ha mindig így tudnánk közeledni hozzá! Milyen bensőséges megfogalmazás! Istenünk arra „méltatott”, hogy leborulhattunk megváltásunk drága záloga előtt. A Jézus követésében mindennap fölvett keresztünket (Lk 14,27) vajon nem így kellene-e fogadnunk? Vagyis ezzel a lelkülettel: Urunk arra méltat bennünket, hogy szenvedéseinek részesei legyünk. Bizony, még a nagyböjti küzdelmünket is nemesebbé teszi ez a látásmód!
Énekünk második része bemutatja feladatunkat: „Lélekkel és hittel közeledünk, és imádkozván kiáltjuk.” A nagyböjtöt komolyan vevő embertől ez nem is felszólításként, hanem egyszerűen csak kijelentésként hangzik el. Valóban, lélek nélkül nincs igazi böjtölés. Ha nincs benne böjtünkben a lélek – és maga a Lélek –, akkor az csak puszta önsanyargatás, vagy egyszerű fogyókúra. Ugyanígy fontos a hit is, mégpedig a vallásos hit. A böjt nem arról szól, hogy ennyit és ennyit le fogok fogyni. S hogy az imádság menynyire lényeges a böjtben – no, meg máskor is, de most különösen –, arra vonatkozóan maga Jézus adott nekünk felvilágosítást, amikor azt tanította, hogy ez a fajzat (a gonosz) „nem űzhető ki másképp, csak böjttel és imádsággal” (Mt 17,21). Végül az ének harmadik része rámutat végső célunkra: „Méltass mindnyájunkat, hogy elérhessük a föltámadást.” Igen, ezért böjtölünk. Ezért vállaljuk a lemondásokat. Ezért törekszünk a töltekezésre. A húsvét így is, úgy is elérkezik. De hogy igazi feltámadás legyen számunkra a Jézus feltámadott, megdicsőült életében való részesedés, azért tennünk is kell. Hogy ki is érdemeljük. Ezért fogalmaz énekünk ugyanúgy, mint az első sorban, hogy bízzunk benne: Urunk méltat rá.
Most a húsvétban való részesedést várjuk: a kereszttől a feltámadásig. S ez vezethet oda, hogy a végső feltámadásban is részesedhessünk.
