A bevezető beszélgetésben a szerkesztők Bábel Balázst irodalmi érdeklődéséről faggatták. Arra a kérdésre, mi volt a kiválasztás legfőbb szempontja, így válaszolt: „Én ezeket mind olvastam. Ha volt szempont, hát ez az: ők ismerőseim.” Évtizedek óta preparálja a versesköteteket az érsek. „Azt a módszert követem, hogy a jó verset – már úgy értem, amit én annak találok – azonnal megjelölöm.” S ha transzcendens gondolattal találkozik, azt a tartalomjegyzékben is feltünteti magának. Mennyiben befolyásolta a válogatásban, hogy egy költő hívő- e vagy sem? Erre így válaszolt: „Semennyiben. A jó verseket kerestem. Szabó Lőrincnek nagyon sok olyan verse van, amely – hogy úgy mondjam – nem a hit lírai kifejezése… Ugyanakkor ő sem csupán az az anyagelvű élvezethajhász volt, akinek beállítják. Neki is vannak transzcendens versei.” Ady Endrétől Weöres Sándorig ismert és kevésbé ismert magyar költők művei sorakoznak a kötetben. Bábel érsek három nagy gondolat köré gyűjtötte lírai „termését”: a létversek mellett a megélt hitről és a magyarság sorsáról szólnak a költemények. Márai Sándor sora az egész kötetre érvényes: „Angyal, vigyél hírt a csodáról.”
