A nyolc hétből álló ciklus minden napra tartalmazza a zsolozsma összes, versben írt énekét, s ezeket hetenként más-más dallamra éneklik. Természetesen a vasárnap szövegei a feltámadás dicséretével kiemelkednek, s így valóban a húsvét ünneplését tükrözik.
Az oktoichosz használatával együtt tizenhét vasárnapon keresztül, illetve a szent kereszt felmagasztalásának ünnepéig (szeptember 14.) Máté evangéliumából olvasunk fel részleteket oly módon, hogy az a keresztény élet gyakorlati megéléséhez adjon támaszt. A pünkösd utáni negyedik vasárnap evangéliumi szakasza a kafarnaumi százados története (Mt 8,5–13).
Ez a százados az egyik legszimpatikusabb személy, akivel Jézus találkozott. Pogány létére istenfélő és jószívű, Lukács leírásában maguk a zsidók is szót emelnek mellette. Határozott, erős lelkű, ezért éli meg erényként az engedelmességet. Abban a korban egy szolgát könnyen pótolhatónak tartottak: ha megbetegedett, már sorsára hagyták. Ez a százados mélyen emberszerető, számára fontos a másik személy, még ha csak a szolgája is. Ha ő nem tud segíteni rajta, keres egy nagyobb hatalmat, s mivel mély vallásos hit jellemzi, Jézushoz fordul. Ugyanakkor alázatos és tapintatos, tisztában van a szokásokkal: tudja, hogy hozzá, a pogányhoz nem mehet el egy zsidó férfi. Ezért mondja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hozzám jöjj, hanem csak szólj, és szolgám meggyógyul.”
Tudunk-e ilyen hittel imádkozni? Akkor is ritkaságnak számított, Jézus is csodálkozással és elismeréssel szól róla. Pedig az ilyen hit és szeretet révén lehetünk irgalmasok, míg a ma oly divatos önző életmód hirdetése hazuggá és érzéketlenné tesz. Ahogyan a katonaságnál a gyilkosságot „az ellenség élőerejének felszámolásaként” fogalmazták meg, ahogy egyes orvosok az abortuszt a „nemkívánatos burjánzó sejtek eltávolításának” tartják. Aztán az érzéketlen ember már észre sem veszi, hogy kihasználja, megalázza a beosztottait, kíméletlenül tönkreteszi házastársa, családja életét, vagy szeretetlen szavakkal sebesíti meg felebarátja szívét.
Jézus kemény kritikát fogalmazott meg kortársaival szemben: „Nem találtam ekkora hitet egész Izraelben.” Ez nekünk is szól: keresztényekként jobb embernek kell lennünk, mint egy átlagos állampolgárnak. Imádságunk, vallási életünk akkor hiteles, ha értékesnek tartunk, szeretünk másokat, mert erre kaptunk hivatást Krisztustól, aki mindannyiunkat szeret és végtelenül értékesnek tart.
