– Az ifjúsági pasztoráció terén nem volt túlságosan széles a mozgásterünk – emlékezik az idős szerzetes pap a múlt század hatvanas-hetvenes éveire. – Az állam szemében problémát jelentett, ha elvittük a fiatalokat kirándulni, s még nagyobb bajt, ha ismét elvittük őket. Jó barátságban voltam Lénárd Ödön rendtársammal. Emiatt sokat zaklattak, azt hitték, én is olyan „elit” munkát végeztem az ifjúság körében, mint ő. Házkutatás következett, tíz-tizenkétszer behívtak a Fő utcába, de nem vonták meg a működési engedélyemet.
A piarista atya a mai fiataloknak azt üzeni: nemcsak a katekizmus, hanem az élet rendje szerint is a hit, a remény, a szeretet világának „kimunkálása” lesz a megtartó, előrevivő erő ma éppúgy, ahogy régen is.
Terebesi Tibor kezdettől foglalkozott a családok lelkigondozásával is. Korábbi lelki gyermekei közül számosan jöttek el a múlt héten bemutatott gyémántmiséjére. „Az ünnep legörvendetesebb része az volt, hogy találkozhattam velük” – mondja Terebesi atya.
A gondok közepette, vagy a bűnösségük tudatától szenvedők számára vigasztalóak lehetnek a szerzetes pap gondolatai Istenről: – Az Úr minden titokzatossága mellett nagyon valóságosan és hatékonyan tud működni, és működésének csodálatos gyümölcsei teremnek, néha szinte a semmiből. Ha nyomasztanak a gondok, bűnök, emlékezzünk arra, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte… Persze hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Veres Péter, a nem hívő népi író, józan eszű parasztember dicsérte egyszer az egyházat azért, hogy a kalendárium (egyházi év) szerint évről évre tudatosítja a fontos dolgokat, nehogy elvesszenek, hanem gazdagodjék általuk az ember – folytatja Terebesi atya. – Az ismétlés által így mentjük meg a jelent, s a jövőt is: mert tudatunk középpontjába kerül Isten valóságos szeretete, üdvösségünk ígérete.
Talán Gyökössy Endre fogalmazott úgy, hogy valamiféle intellektuális hiány, űr van az emberben, ha életének nincs központja. Isten lehet ez a középpont, aki egybefogja a sokszor széteső életünket – azért, hogy kiteljesedhessék.
