Az összegyűjtött adományok a PMM-en keresztül jutnak el Rómába, a központi missziós Szolidaritási Alapba, ahonnan azt a legsürgetőbb missziós tevékenységekre irányítják és fordítják – most főleg Afrika és Ázsia egyes térségeiben. A Pápai Missziós Művek egyik ágazatának alapítója Boldog Paolo Manna olasz pap, burmai misszionárius. Életének vezérelve volt: „Mindenki misszionárius!” Hogyan lehet megélni ezt az alapvető gondolatot a mi mindennapjainkban? Erről szólunk a következőkben.
Én is misszionárius vagyok? – kérdezte tőlem Melinda, egy háromgyermekes édesanya, aki egy üzletben dolgozik. Igennel válaszoltam neki. De hogyan? – kérdezte meglepődve. A beszélgetésünk során azt mondtad, hogy a gyermekeidet az anyaszentegyház hite szerint neveled, és a munkahelyeden igyekszel szeretni és segíteni másokat – válaszoltam. A mai világban vajon ez nem misszionálás? Olyan öröm van bennem, hogy így is élhetek a misszióért, eddig ez még sohasem tudatosult bennem – felelte. Ez az édesanya csak egy a sok közül, akik azt hiszik, hogy az a misszionárius, aki elmegy egy másik országba hirdetni az evangéliumot. Klasszikus értelemben hittérítőnek vagy hithirdetőnek hívják őket. Igen, ez igaz, de nem mindenki kapja meg ezt a külön hivatást. Nem mindenki képes arra, hogy otthagyja szüleit, szeretteit, barátait és elinduljon egy távoli országba, hogy hirdesse az Örömhírt. Ez egy külön kegyelem, de ugyanakkor minden megkeresztelt ember megkapja a missziós hivatást – éppen ott, azon a helyen, ahol van.
Az irgalmas szamaritánus példabeszéde a missziós küldetést mutatja be nekünk. (Lk 10,25-). Annak az írástudónak pedig, aki próbára akarta tenni Jézust, szintén ezt a missziós szellemet ajánlotta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” (Lk 10, 37). Bajba jutott embertársunkon segíteni, vigaszt nyújtani, „gondját viselni” – nemde missziós feladat? És erre tényleg el kell menni egy másik országba? Vagy éppen ki kell nyitni lelki szemeinket és körültekinteni? Napról napra találkozunk és hallunk olyan helyzetekről, ahol krisztusi missziós lelkülettel fordulhatunk embertársaink felé. Amikor Jézus azt a parancsot adta, hogy: „Menjetek el az egész világra…” – ez nemcsak egy másik országot jelent, hanem azt is jelenti, hogy lépjünk ki a zárt világunkból, és nyissuk ki a lelkünket egy új világ felé. Lépjünk ki félelmeinkből a lelki szabadság felé, hogy valóban meglássuk felebarátaink problémáit és szenvedéseit. „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 22,39), és „arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35) – mondta Jézus. Ez a misszió!
Nekünk kell krisztusivá válnunk, nekünk kell Krisztust hordozni a szívünkben, nekünk kell az ő szeretetét megosztani mindenkivel, akár hívő, akár nem, kivétel nélkül. Ez olyan, mint egy asszony, aki gyermekét méhében hordozza. Nem szégyelli, hogy kissé megváltozott a külseje, hanem inkább örül, mert egy új élet van benne, és szeretettel hordozza. „…kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok előtt” (ApCsel 9,15) – mondta Jézus Ananiásnak Szent Pálra vonatkozóan, és elküldte hozzá, hogy meggyógyítsa. Mi is mintegy kiválasztott edények vagyunk az ő kezében, s így ismeri meg a világ, hogy Isten irgalmas szeretettel átöleli őket, általunk is. Nagy áldozatokat kell hoznunk ma is a hitterjesztés oltárán. Személyes áldozatok nélkül elképzelhetetlen a krisztusi misszió a világban, de ahogy olvassuk a Szentírásban: „…én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28,20). Ebben a krisztusi mondatban bízva bátran és áldozatkész szívvel, Isten ügyéért készen kell akár életünket is adni. Erről tanúskodnak a mostani keresztényüldözések Indiában. Több mint hatvan keresztény áldozta fel életét a hitéért. Közöttük volt egy hat hónapos várandós kismama is, akire az egyik szélsőséges csoport ráparancsolt, hogy tagadja meg Krisztusba vetett hitét – ő pedig állhatatosan a hite mellett maradt, és ezért kellett meghalnia. Az életáldozaton kívül hatalmas pusztítást is végeztek: több mint kétszáz templomot, több ezer, keresztények által lakott házat és járművet felgyújtottak. Ára van a hitnek, a missziónak.
Hinnünk és tudnunk kell, hogy Isten ereje működik bennünk és általunk, amely a világ megtérítésére serkent bennünket. Isten nagy erővel hajtja előre missziós művét. Az ő ujját vesszük észre ebben a nagyszerű szolgálatunkban, és rajtunk, a mi imáinkon és áldozatkészségünkön is múlik, hogy az egész világot az igazi hitre segítsük.
A szerző a Pápai Missziós Művek országos igazgatója
