„Tágassá tette Isten országát”

Idén a szentkúti nemzeti kegyhelyen megtartott engesztelő, hazáért könyörgő zarándoklaton az ország minden részéből, nyolcvan KÉSZ-csoport képviseletében mintegy ötszáz tag vett részt. Mint Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke elmondta, e kezdeményezéssel szeretnék kifejezni a keresztény értelmiség elkötelezettségét a nemzet jobbítása érdekében. A kiállásra szükség is van manapság, amikor nemzeti közösségeinket, a családot, az egyházat sorozatos támadások érik. A zarándokok a rossz idő ellenére zsúfolásig megtöltötték a bazilikát, de a délutáni litánián és a keresztúton is sok hívő mondta el engesztelő és könyörgő imáját.

A nemzetről, az értelmiségi hivatásról tartott elmélkedést Szentkúton Kálmán Peregrin ferences szerzetes. Előadásának kivonatos, szerkesztett változatát közöljük: – Nemzetünkről, saját hivatásunkról gondolkodva bizalommal támaszkodhatunk a Szentírás nemzeteszményére, amely bármennyire is egy néphez kötődik, minden vonatkozásában egyetemes. Megmutatja számunkra, hogy miben rejlik a nemzeti identitás, mit jelent keresztényként magyarnak lenni. Az Ószövetségben a Teremtő bizonyságot tesz arról, hogy egy törzs, illetve nemzet is képes az üdvösség művét szolgálni, Isten jelenlétének jelévé válni a világban. Az ószövetségi néphez, Izraelhez való tartozás már önmagában az Istenhez való tartozást jelentette. Az Újszövetségben áthangolódik a nemzet Isten által megszentelt fogalma. Jézus azt mondja, hogy az Izraelhez való tartozást megelőzi egy személyes döntés Isten mellett, s ez a személyes döntés szenteli meg a nemzetet is. Így magyarnak lenni elsősorban azt jelenti, hogy törekszünk az üdvösségre, s a cél érdekében hozott személyes döntésünk, közös történelmi tudatunk magyarságunkat, nemzetünket építi.

A nemzeti emlékezet mellett fontos, hogy megőrizzük a család szentélyét, amely nem csupán lakást, de otthont teremthet egy eljövendő élet számára. Mindezeken túl óvnunk kell a vasárnap szentségét is, amikor képesek vagyunk időt szánni egymásra, Istennel való kapcsolatunkra.

A társadalom közösségeinek – magának az egyháznak is – figyelniük kell környezetük szükségleteire, mindig legyenek nyitottak az emberek szolgálatára, képesek legyenek áldozatot vállalni. A nemzettudat formálója a mértéken túli áldozatvállalás is, amelyre az Úr prófétáit hívja. A peremre szorítottakért érzett felelősségérzet igazi keresztény erény. Ennek a prófétai szerepnek – Jézus Krisztus nyomán – nagyon fontos momentuma az engesztelés.

Kiváló tükör hitünk számára, ha a bűn tengerében nem azonosulunk a bűnösökkel, ha képesek vagyunk imádkozni ellenségeinkért, ha hiszünk Isten irgalmának erejében, amely határt tud szabni az emberi gonoszságnak, s kiállunk a jóért is. Vagyis egy nemzet otthonossága, öntudata, befogadóképessége mindig megjelenítője annak, amit Krisztusban találunk. Amikor megőrizzük nemzeti emlékezetünket, amikor átéljük a család, a vasárnap szentségét, amikor elősegítjük a társadalom Isten törvénye szerinti alakulását, óvatosan megértve a más véleményt képviselőket is, amikor prófétaként képesek vagyunk mások bűneiért vezekelni, ellenségeinkért imádkozni és kiállni az igazságért, amikor ellene mondunk azoknak a divatos tendenciáknak, amelyek ha jámbor szólamokkal is, de a magyarságot és a kereszténységet csak egy álarcnak, eszköznek tekintik, akkor mindig Isten szeretetét közvetítjük, aki önmagát adta értünk Krisztusban. Úgy munkálkodjunk, hogy soha ne feledjük el ezt a jézusi önazonosságot! Jézust, aki szeretettel, türelemmel, a vele egyet nem értőket is megértve tudta a világot építeni, tágassá tenni Isten országát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..