Az esztergomi bazilikában október 31-én, fél 11 órakor kezdődik az ünnepi szertartás, amelyet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa végez. A volt kommunista diktatúra magyarországi vértanúi közül az 1950 nyarán, az állambiztonsági szervek által elhurcolt érseki helynök, Meszlényi Zoltán lesz az első boldoggá avatott.
Meszlényi Zoltán ötgyermekes pedagóguscsalád második gyermekeként 1892. január 2-án, Hatvanban született. Érettségi bizonyítványát kitűnő eredménnyel az esztergomi bencés gimnáziumban nyerte el. Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás felfigyelt kiváló képességeire, és támogatta külföldi, magasabb szintű tanulmányainak folytatását. A korabeli feljegyzések szerint Meszlényi Zoltán jól beszélt latinul, olaszul és franciául, római tartózkodása alatt pedig tovább tökéletesítette ógörög, valamint a Német-Magyar Kollégium növendékeként német nyelvtudását is. 1912-ben a filozófia doktora, 1915-ben a Pápai Gergely Egyetemen egyházjogi diplomát szerzett. Még ebben az évben az innsbrucki egyetemre ment, az osztrák városban szentelte pappá október 28-án Franz Egger brixeni püspök. Első szentmiséjét is itt mutatta be. Teológiai doktorátusát egy évvel később szerezte meg. Főpásztora, Csernoch János bíboros komáromi káplánná nevezte ki, majd rövidesen központi szolgálatra Esztergomba rendelte. Intellektuális adottságai és kulturális felkészültsége következtében hamarosan levéltáros, szertartó, érseki titkár, szentszéki jegyző, pápai kamarás lett. Az 1927-ben elhunyt Csernoch János hercegprímás helyét a nagy tudású egyházjogász, Serédi Jusztinián foglalta el, aki az érseki ház önálló és felelős vezetőjének tette meg Meszlényi Zoltánt, majd 1931-ben kanonoki stallumot adományozott számára. Serédi Jusztinián bíboros kérésére a pápa esztergomi segédpüspökké nevezte ki Meszlényi Zoltánt. A szentelési szertartás 1937. október 28-án volt. Az új püspök jelmondata: Fidenter ac fideliter – Bizalommal és hűséggel. Püspökként és tanárként egyaránt a tudományoknak élő, kiemelkedő személyiség volt. A papnövendékek szemében ő volt az ideális főpap egy olyan korban, amikor az egyház még nem készült fel az üldöztetésekre, még nem is gondolt a vértanúságra. Tudatosan készítette fel a papnövendékeket a hivatásukkal járó mindennapi áldozatok vállalására. Hűséges gondnokként kezelte az egyház javait, és szigorral lépett fel a tisztességtelen üzérkedés ellen – ezt egyesek nem nézték jó szemmel. Gazdasági vezetőként ügyelt a munkások érdekeire, és gyorsan igyekezett megoldani a felmerülő nehézségeket. Egyszerű, szerény életet élt. Serédi Jusztinián hercegprímás 1945. március 29-én elhunyt. Utóda Mindszenty József veszprémi megyés püspök lett, aki kezdettől fogva nagyra becsülte segédpüspökét. Ismerve erkölcsi és intellektuális nagyságát, bizalma jeléül minden addigi hivatalában megerősítette. A II. világháború befejezését követően a kommunizmus előretörése hamar érezhetővé vált hazánkban. A földek államosításával az egyházi intézmények, iskolák, templomok, öregotthonok anyagi bázisa elveszett. Következett az iskolák államosítása, majd a szerzetesrendek feloszlatása. Világossá vált az egyház üldözése, amely a főpásztorok ellen indított támadásokban csúcsosodott ki. Meszlényi Zoltán karaktere ebben a vészterhes időben is optimista volt, ami abban is megnyilvánult, hogy a kommunizmust és elnyomó intézményeit átmeneti állapotnak tekintette. Amikor sokan úgy vélték, hogy az egyház megsemmisül, ő bizalmát az isteni Gondviselésbe vetette, ez tette képessé, hogy kötelességeinek töretlenül eleget tegyen. 1948. december 26-án letartóztatták Isten szolgáját, Mindszenty József bíboros hercegprímást. Az egyházmegye ügyeit ettől kezdve Drahos János kanonok, esztergomi általános érseki helynök vette kézbe. Ő azonban 1950. június 15-én elhunyt, ezért a főszékesegyházi főkáptalannak új helynököt kellett választania. Megindult a szavazók befolyásolása, hogy a rendszernek tetsző személyre essen a választás. 1950. június 17-én déli 12 órakor, közvetlenül Drahos János temetési szertartását követően az esztergomi bazilika egyik termében összeült a főkáptalan, hogy megválassza az új helynököt. Az ülésen tizenegy kanonok vett részt, közöttük Meszlényi Zoltán püspök. Hárman betegség miatt maradtak távol. A jelöltek között előtérbe került Beresztóczy Miklós neve, akinek megválasztását a kommunista kormányzat támogatta. Az ülés megkezdése előtt Török Mihály, az esztergomi főszékesegyházi káptalan prépostja hivatkozott az előző napi megbeszélésre, amelyen Meszlényi Zoltán segédpüspök Witz Béla budapesti érseki helytartót javasolta a posztra. Meszlényi szerénységéből adódóan nem gondolt önmagára. Witz Béla megválasztását javasolta. A titkos szavazás során a tizenegyből nyolc szavazatot kapott Witz Béla, de betegségére és gyakorlatlanságára hivatkozva megválasztását nem fogadta el. A káptalani ülés megkezdése előtt érkezet Esztergomba Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök, aki állítása szerint a börtönben lévő Mindszenty József hercegprímásnál járt beszélőn. Elmondása szerint az életfogytiglanra ítélt magyar prímás Beresztóczy Miklós megválasztását javasolta. Meszlényi Zoltán azonban kifejtette, hogy szerinte a hercegprímás üzenetét nem kell figyelembe venni, mivel letartóztatása előtt készített egy nyilatkozatot, amelyben leszögezte, hogy semmit se vegyenek komolyan, amit ő a börtönből üzenne. Továbbá, ha a prímás üzenetét komolyan veszik, fennáll az egyházjogi kétely: kell-e egyáltalán választani, hiszen a főpásztor üzenetek révén kormányozhatná egyházmegyéjét. Witz Béla a megismételt felkérés után sem fogadta el a választás eredményét. Ezután a jelenlévők szótöbbséggel megválasztották Meszlényi Zoltánt. Meszlényi, miután szembesült a többség szavazatával – tizenegyből hat fő őt választotta -, elfogadta a megbízást, bár tudhatta, hogy ez a döntés előbb vagy utóbb szabadsága elvesztéséhez vezet. „Ha az urak így gondolják, hogy megválasztanak, hát válasszanak meg” – mondta. Ez a döntés határozott válasz volt az egyházat elnyomni akaró kormányzat beavatkozási kísérleteire. Ezt követően került sor Meszlényi Zoltán káptalani helynöki székfoglalójára. Az egyházmegyei körlevélben ez alkalomból a következőket írta: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadtam soha.” Nehéz körülmények között vette át hivatalát Meszlényi Zoltán káptalani helynök. Mint elszánt, határozott egyházi elöljáró, személye komoly akadályt jelentett a kommunista diktatúra terveinek megvalósulásában. Ezért is látták szükségesnek, hogy eltüntessék őt, aki soha nem hajolt volna meg az erőszak előtt. Megválasztása után tizenkét nappal, 1950. június 29-én letartóztatták Meszlényi Zoltán püspököt. Ettől kezdve többé senki sem látta. Soha nem került sor nyilvános, hivatalos bírósági tárgyalásra. Szinte csoda folytán azonban kijutott néhány információ az internálótáborból, amelyből némi képet alkothatunk arról, milyen bánásmódban részesült Isten szolgája, s vajon mi okozhatta (és mikor) halálát. A letartóztatás pillanatától kezdve a teljes hallgatás fátyla borult személyére. Tudatosan elhallgattak minden információt, sem az újságok, sem a rádió nem közölt semmit. Az világos, hogy helynöki megválasztása lett letartóztatásának oka. Esztergomi házát teljesen kifosztották, elvitték főpapi kegytárgyait, öltözetét. Letartóztatása után nem született ítélet, a személye ellen nyíltan meg sem fogalmazott vád minden bizonnyal az „antidemokratikus magaviselet” lehetett. A kommunista hatalom számára nyilvánvalóvá vált, hogy fizikailag is meg kell semmisíteniük Meszlényi Zoltán püspököt, hiszen ő soha nem tagadta volna meg hitét, és nem kötött volna kompromisszumot. Meszlényi püspök határozottan követte főpásztorát, Mindszenty József bíborost kommunistaellenes állásfoglalásaiban, az egyház védelmében. A kormányzat elsődleges célja Magyarország prímásának eltüntetése volt, második lépésként legközelebbi munkatársára kellett hogy lecsapjon. Meszlényi helynöki megválasztása kivívta a kormányzat nemtetszését. Rövid ideig a budapesti gyűjtőfogházban tartották fogva, majd átszállították a kistarcsai internálótáborba. A többi rabtól elkülönítve őrizték, ablaktalan szobában, ahol télen a fagy, nyáron a hőség tette elviselhetetlenné a rab életét. Meszlényi Zoltán püspököt, Isten szolgáját papi hivatásának hűséges teljesítése miatt tartóztatták le, amelyet soha nem tagadott meg, még azért sem, hogy saját életét megmentse. 1951. március 4-én már a halott főpásztort szállították Kistarcsáról a budapesti Mosonyi utcai kórházba, majd 10-én eltemették. Földi maradványainak exhumálására és Esztergomba vitelére 1966. június 22-én kerülhetett sor. Meszlényi Zoltán boldoggá avatását 2004. március 10-én Erdő Péter bíboros indította el. 2009. január 16-án a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja pozitív és egyhangú nyilatkozatot hozott a vértanúságról. Az előírások szerint ezután héttagú bíborosi bizottság vizsgálta meg az aktákat. Az ő döntésük is jóváhagyó volt. Ennek alapján döntött XVI. Benedek pápa úgy, hogy Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggá avatható.
