Ahogyan Boldog XXIII. János pápa a zsinat megnyitásakor mondott beszédben (1962. október 11-én) hangsúlyozta: a cél az volt, hogy a „katolikus tanítást hamisítatlanul és teljes egészében továbbadják minden gyengítés és torzítás nélkül”, továbbá hogy „ezt a biztos és változhatatlan tanítást, melyet a hit engedelmességével kell fogadnunk, olyan módon kutassák és adják elő, mely korunknak megfelel”.
A folyamatosság és a katolikus tanításhoz való hűség tehát éppúgy eleve a zsinat szándéka volt, mint a korszerűen megújuló hangsúlyok és témakezelés. A kettő nem volt és nincs ellentétben egymással. Ezért egyaránt téves – és a zsinat hiteles szövegeiben nem is megalapozott – a régi nevében elvetni az újat, vagy a „zsinati újításokra” hivatkozva elutasítani egyházunk ősi hitét, eszményeit és lelki értékeit. Boldog II. János Pál pápa klasszikus szépséggel fogalmazta meg ezt az új évezred kezdetén: a zsinat nagy kegyelem volt a XX. század számára, nekünk pedig biztos iránytűnk a következő évszázad útján (Novo millennio ineunte, 57.). Ugyanebben az értelemben tanít XVI. Benedek pápa is, aki már megválasztásának évében, majd más alkalmakkor ismételten rámutatott, hogy a zsinat helyes értelmezési módja „az Egyháznak mint azonos alanynak a reformja és megújulása: azé az Egyházé, melyet az Úr ajándékozott nekünk, a folyamatosság megőrzésével. Az Egyház alany, mely az időben növekszik és fejlődik, de mindig önmaga marad: Isten népe” a történelem útján.
Napra pontosan harminc évvel a zsinat kezdete után hirdette ki apostoli rendelkezéssel, vagyis a legmagasabb rangú egyházi törvénnyel II. János Pál pápa a Katolikus Egyház Katekizmusát. Méltán mondja hitünknek erről a hivatalos és részletes összefoglalásáról XVI. Benedek pápa, hogy az „a II. Vatikáni Zsinat hiteles gyümölcse” (Porta fidei, 4.). A hit tartalmát „rendszerezve és szervesen” adja elő. A Katekizmusban felragyog „annak a tanításnak a gazdagsága, melyet az Egyház kétezer éves történelme során kapott, megőrzött és átadott. A Szentírástól az egyházatyákig, a teológia mestereitől a szentekig évszázadokon átívelve kínálja a Katekizmus annak a sok módnak a maradandó emlékezetét, amelyen az Egyház a hitről elmélkedett és a tanításban előrehaladt, hogy a hívőknek hitük megélésében biztonságot adjon” (uo. 11.). Legyen a most kezdődő év mint a hit éve alkalom arra, hogy hitünket jobban megismerjük, és „meg tudjunk válaszolni mindenkinek, aki reménységünk okát kérdezi tőlünk” (1Pét 3,15).
Erdő Péter bíboros,
esztergom–budapesti érsek
