Partner volt a közös gondolkodásban és a világ előtti közös tanúságtételben. A mindannyiunk számára fontos, egyetemes értékeket szolgálta. Több alkalommal eszmecserét folytattunk például a pészah és a húsvét ünnepéről, míg máskor a hit, az erkölcs és a tudomány kérdései kerültek szóba.
Személyes kapcsolatunkat jellemzi, hogy meghívott a Goldmark terembe, ahol előadást tartottam a katolikus és zsidó közösség fegyelmi hagyományainak kapcsolatáról. Ekkor a valláskülönbség házassági akadályáról beszéltem, amelynek története az ősi zsidó hagyományból ered, de a XX. századra már egészen más jelleget öltött. Schweitzer főrabbi mindig nyitott volt a szellemi párbeszédre.
Személyében egyik kezdeményezőjét tiszteljük a három évvel ezelőtt meghirdetett keresztény–zsidó imanapnak, amelyet évről évre a terézvárosi templomban tartunk meg.
Schweitzer József soha nem fáradt bele, hogy ragaszkodjon az igazsághoz, amit a hit és az emberség diktál.
Tisztelettel és szeretettel őrizzük emlékét, óvjuk örökségét.
