Rómában iskolát nyitott a különböző vallási kérdések megvitatására. Két Apológia című műve nemcsak az ott említett viták miatt jelentős, hanem részletes leírásokat találunk az ősegyház liturgikus életéről. Részletesen ír a mise liturgiájáról és a beavató szentségekről. Leírásai bevezetnek az ünneplések csodálatos világába, és tanúi lehetünk a II. század keresztény közössége hitvalló életének is. Rómában szenvedett vértanúságot több társával 165 körül.
Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk ( Június 2.)
A IV. század elején szenvedtek vértanúságot. Marcellinusz pap, Péter klerikus volt. Damazusz pápa magától a hóhértól hallotta gyermekkorában vértanúságuk történetét. Nagy Konstantin bazilikát emelt sírjuk fölé. Római voltukat igazolja, hogy mindketten szerepelnek a római misekánonban.
Lwanga Szent Károly és társai vértanúk (Június 3.)
A francia misszionárius atyák 1879-ben érkeztek Ugandába. Szívesen fogadták őket, és számosan keresztények lettek az ország vezető emberei közül is. Egyikük, Károly a király szolgálatába került, majd az apródok vezetője lett. Hitükért huszonegyen haltak meg 1886-ban.
Szent Bonifác püspök és vértanú (Június 5)
Angliában született, a Winfried nevet kapta a keresztségben. Szent Benedek rendjébe lépett, és a germánok megtérítéséért dolgozott társaival együtt. Sokat fáradozott az egyházkormányzat megszervezésén Bajorországban, Hessenben és Türingiában. 754. június 5-én pogányok támadták meg a bérmálás szentségének kiszolgáltatására érkező püspököt, és halálosan megsebesítették. Sírja Fuldában található.
