A hét szentjei

Egybefoglalta az ariánusok elleni döntéseket. Kisázsiai száműzetése alatt tanulmányozta a keleti teológusok gondolatvilágát. Visszatérve még elszántabban védelmezte a hitet, és mindent megtett az ariánusok megtérítéséért. Ezért Nyugat Atanáznak nevezték. Számos jeles írásműve maradt fenn. Legjelentősebb a zsoltárok magyarázata, számos himnuszát és Szentírás-magyarázatát ismerjük. A keleti és a nyugati keresztény gondolkodásmód igazi jeles képviselője. 367-ben halt meg.

Remete Szent Pál (Január 15.)

Szent Jeromos számolt be életéről. Nagyon gazdag családban született, ezért kiváló nevelésben részesült. Otthonosan mozgott az egyiptomi és a görög kultúra világában egyaránt. Szülei elvesztése után nagy vagyont örökölt, amit megosztott nővérével. Decius üldözése idején vidéki birtokára távozott, de amikor egyik rokonát elkapta „az arany utáni átkozott mohóság”, a pusztába menekült, imádságban és vezeklésben töltötte életét. Az Úr rendkívüli módon gondoskodott róla. Száztizenhárom éves korában hunyt el.

Szent Antal apát (Január 17.)

Alexandriai Szent Atanáz érsek, Pakhomiosz írásai, Antal hét levele és az Atyák mondásai című gyűjtemények számolnak be életéről és tetteiről. Egyiptomban született 251–52-ben, szülei halála után vagyonát szétosztotta, amikor a misén ezeket a szavakat olvasták: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között… Aztán gyere, és kövess engem!” Ennek hatására magányba vonult. A közeli és távoli környéken különféle remeteségek alakultak ki, így a remetéből a „szerzetesek atyja” lett. Sok tanítványa volt. Diocletianus császár idejében segítette az üldözötteket. Szent Atanáznak az ariánusok elleni küzdelemben volt segítségére. 356-ban halt meg, a sírja – mivel kérte testvéreit, hogy titokban temessék el – kétszáz éven át ismeretlen volt. 561-ben találták meg, ereklyéit Arles-ban, a Szent Julien-templomban őrzik.